(Seres Rezső - Jávor László dala)

Jávor László, a Szomorú vasárnap dal szövegírója Párizsban

Seress Rezső (született Spitzer Rudi) (Budapest, 1889. november 3. – Budapest, Józsefváros, 1968. január 11.)^[1] zeneszerző, zongorista.

Az egyik leghíresebb örökzöld dal, az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) szerzője (szöveg: Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere). A dalt több mint 100 nyelven adták elő.

 A dallal kapcsolatos szóbeszédekkel a Snopes legendavadászai is foglalkoznak, ami nem csoda, hiszen ez az egyik legismertebb magyar eredetű legenda. Barbara és David P. Mikkelson megemlítik, hogy a Seress–Jávor szerzemény kevés figyelmet kapott, egészen 1936-ig, amikor állítólag betiltották Magyarországon, miután öngyilkossági hullámot váltott ki. Ekkor kezdték el játszani amerikai zenészek is a melódiát, mint „a magyar öngyilkos dalt”, amelyet 1936 végére számos verzióban rögzítettek is, és világsiker lett. Részlet Müller Péter musicaljéből: “HELÉN: Ezt mondta pénteken … Hétfőn lemegyek vásárolni, és hallom, hogy a sarkon egy rikkancs kiabálja: „Szomorú vasárnap … Öngyilkos lett egy kis cseléd (Seresshez) Hogy hívták? SERESS: Kiss Eszter. HELÉN: … hogy lúgkövet ivott Kiss Eszter. És tetem mellett egy kottát találtak: a Szomorú vasárnapot! És a következő héten – erre azért emlékszem pontosan, mert Rudi 35-ötödik születésnapja volt és jöttünk hazafelé az utolsó villamoson … fölszáll egy kisdiák, árulja a legfrissebb Az Est-et… SERESS: Itt van (átad egy lapot) HELÉN: (olvassa) „Lédig László pénzügyminiszteri tanácsos egy autótaxiban szívenlőtte magát. Búcsúlevele mellett vérmosta kottát találtak: Szomorú vasárnap”! … Nem értettem: hogyan találtak rá ezek a szerencsétlenek erre a nótára? … Mert nem játszották sehol, mi is csak hónapokkal később tudtuk meg, hogy a külföldi lapok is ráharaptak erre a fura szenzációra: „Halálos dal!” … „Az öngyilkosok himnusza!” – ilyen ostoba címeken jelentek meg a hírek szerte a világon! (Keserűen nevet) A New York Times meg egyenesen azt írta, hogy Magyarországon tömegesen ugranak a Dunába egy dal hatására! … De mondom: mi azt sem tudtuk, hogy a kottáink hol porosodnak …” A Snopes.com szerint Magyarországon több mint tizenhét az idő tájt elkövetett öngyilkosságot lehet kapcsolatba hozni a Szomorú vasárnappal, mielőtt a dalt – állítólag – betiltották idehaza. Az öngyilkosoknak a legendában fennmaradt rituáléja az volt, hogy halálukat megelőzően felvételről vagy élőben hallgatták a dalt, azután végeztek magukkal – később a holttestük mellett meg is találták a Szomorú vasárnap kottáját vagy dalszövegét. Müller Péter szerint Rákosi Mátyás idején tényleg be volt tiltva a dal, mivel több más nótával egyetemben beleesett az ún. polgári-burzsoázia dekadens világához tartozó dalok kategóriájába. De már a fasizmus évei alatt sem szívesen engedték játszani, mert túl pesszimista volt. Ellentmondásos információk keringenek arról is, hogy az Egyesült Államokban követtek-e el a dallal kapcsolatba hozható öngyilkosságokat, illetve betiltották-e a dalt. Egyes források szerint nem voltak ilyen öngyilkosságok, más források viszont azt állítják, hogy világszerte több mint kétszáz halálesetet ihletett a dal angol nyelvű verziója. Ami a betiltást illeti, a Snopes.com egyes forrásai tagadják ezt, mások arról szólnak, hogy a dal sugárzását az éterben egyáltalán nem engedélyezték, megint mások pedig arra a megállapításra jutnak, hogy több rádióban csak a szerzemény instrumentális verzióját engedték játszani. Barbara és David P. Mikkelson folklórkutatók szerint „példátlan nimbuszszal övezett alkotásról” van szó. Pletykák keringtek arról, hogy a verset a dal szövegírója helyezte el az öngyilkosságok helyszínén, mert bűnügyi újságíróként mindenki előtt oda tudott érni. Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy a Szomorú vasárnap világsikere tudatos mítoszcsináló píárnak köszönhető; ezt a teóriát azonban senkinek nem sikerült bizonyítani. “HELÉN: Most biztos azt hiszik, hogy gazdagok lettünk, ugye? Egy fillér tantiéme-t nem kaptunk! … Azt hazudták, hogy a számot eladtuk örökáron … miközben tudtam, hogy Jávor Laci hatalmas összegeket vett fel! … Elmentem hozzá! (A paraván felé int) Ő ezt nem tudta, isten őrizz! … „Laci – mondtam -, hogy tehet ilyet? Tényleg nem a pénz, de Rudi miatt! … és én hülye még azt is mondtam, hogy a zene lett híressé, a Rezső munkája! … Tudják mit mondott erre? „Téved asszonyom! Ezt a dalt az én munkám tette híressé!” …” - áll Müller darabjában, aki műve utószavában megírja: a Szomorú vasárnap 138 kiadásban látott napvilágot. Óriási pénzek folytak be a jogdíjakból, amikből Seresshez egy vas sem jutott el, sőt, a világban leginkább Jávorhoz kapcsolták a dalt - állítja Müller. Seress egy újsághirdetésben próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a dalt ő komponálta - de ez kevés volt. Müllernek végül állítása szerint egy mondatot ki is kellett hagynia darabjából, azt, hogy az öngyilkosok mellé Jávor tette oda a Szomorú vasárnap-ot. “Ezt meg én nem tudtam bizonyítani, jóllehet mindenki sejtette, hogy erről van szó” - emlékszik vissza könyvében Müller.

A mitikus zeneszám 1933-ban született, amikor Jávor László felkereste a már ismert szerzőt, zenésítse meg egyik versét, amely szerelmi bánatának állít emléket. Seress tudta, hogy minden adódó munkát el kell vállalnia, mivel az ország válságban van, és szakmáját is az elmúlás veszélyével fenyegeti a hangosfilm terjedése. A szöveget vizsgálva szkeptikus volt: „Szép, szép, de ebből nem lesz sláger, mert vers”. Mégis rábólintott. A zene úgy simul a szövegre, mint bársony a női test idomaira. Monoton melódia, mégis hátborzongató fájdalmat hordoz magában. A dal kottáját a Csárda Kiadó nyomtatta ki. Sokáig nem lehetett tudni, vajon lesz-e bármiféle sikere, mígnem aztán felvették a számot a rádió repertoárjába. A szám diadalmenetét rejtélyes halálesetekről szóló hírek árnyékolták be. Nem telt bele sok idő, már az öngyilkosok himnuszáról zengett a sajtó. A nóta persze nem kerülte el a külföldi újságírók figyelmét sem, hamarosan francia, dán, svájci lapok foglalkoztak vele. Ez idő tájt egy francia fiatalember magyarországi szuvenírként magával vitte a dal kottáját, és a Szomorú vasárnap 1936-ban már Párizst is mély depresszióba nyomta. Innét már csak egy lépés volt a világsiker. Pár éven belül mindenki a „kis Spitzer” dalát fújta Louis Armstrongtól Frank Sinatráig. Több mint száz nyelvre fordították le, megszámlálhatatlan feldolgozása látott napvilágot és a mai napig, évről-évre akadnak újabb verziói.

 forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Seress_Rezs%C5%91

A dallam szerzése lassan haladt, a költő türelmetlenkedett. Azonban egy este Seress a Fórum kávéházban előadta a verset. A dallam simult a szöveghez, melyet c-moll hármashangzatokkal tett borzongatóvá. A megbízó határtalan örömmel fogadta a dalt, amit még akkor az aktuális közönségen kívül senki sem ismert. Egy Arányi Kornél nevű, Zeneakadémiát végzett fiatalember öt pengőért lekottázta azt fütty után (hisz a zeneszerző nem ismerte a hangjegyeket, csak a hangokat, s később sem tanulta meg őket). Majd egy kottamásolóval a Lovag utca 18.-ból kinyomtatták a költségeket megosztva. A paksamétát Jávor rögtön a Csárdás kiadóhoz vitte. Az első hetekben semmi érdeklődés nem volt irányában. Seress ezt újabb kudarcként élte meg, s új dalokkal kezdett foglalkozni. Korábbi dalsikerei ellenére a nem keresett szerzők közé kerül. Úgy érezte, minden hiába. Elkeseredettségéből a Délibáb egy híre űzte ki, mely közölte, hogy Kalmár Pál, a kor neves énekese repertoárába helyezte a Szomorú vasárnapot. A zeneszerző azonban nem örülhetett a hírnek, mert lassan kezdtek elérni hozzá a hírek. Szőts Ernő, a rádió igazgatója meghalt, s a dal bemutatója elmaradt. A kudarcból aztán aggódás lett, ahogy bemondták, hogy öngyilkosságot követett el egy cseléd, s a lúgkövet ivott lány teteme mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták meg. Seress nem értette, hogy került a kotta a lány kezébe. Egy hét múlva Lédig László pénzügyminiszter tanácsos egy taxiban fejbelőtte magát, s búcsúlevele mellett a Szomorú vasárnapot találják. 1935. november 7-én a 8 Órai Újság támadást indított a dal és a szövege ellen, „Gyilkos sláger”-nek nevezi, s csak megcsonkítva közölte.

Seress Rezsővel interjú készült a történtekkel kapcsolatban. Az interjú úgy állította be, mintha Seress műve lett volna a szöveg is. Jávor Lászlót ez végképp elkeserítette.

Svájci, olasz, francia, német újságok vegyesen cikkeztek a "Szomorú vasárnap”-ról. A világmédia már „öngyilkos himnusznak” nevezte. A hangulat Európából átterjedt Amerikába is, ahol a The New York Times már arról számolt be, hogy Budapesten tömegek ugrottak a Dunába a dal hatása miatt. Az egész iróniája, hogy Magyarországon még ekkor alig volt híre a Seress-Jávor műnek. Így amikor egy francia úr Pesten ezt a számot kérte, a zongorista nem tudott mit kezdeni a kuncsaftjával. Végül kiderül, hogy melyik műről van szó, s nemcsak meghallgatta az úr, hanem magával vitte a kottát a párizsi Olimpia színpadára. A bemutatót követve Seress világhírűvé vált, a nagyvilág megismerte a szerzőt is. Eközben Magyarországon a szakma még mindig nem tartotta semmire, s Eisemann, Lehár, Ábrahám Pál, Zerkovitz operettjeitől voltak hangosak a színpadok.

 Seress a Meghalt a szeretet… című verse, melyet az átkozott dal, a „Szomorú Vasárnap” dallamához írt, mint egy alternatív szöveget az akkori világ arculatához.

A Szomorú vasárnap felvételei, előadói

1934: Kalmár Pál (Az eredeti változat Martiny Lajos zongorakísérletével készült. Később Bécsben felvették zenekarral is. Egyik sem okozott feltűnést)

A szomorú vasárnap hasonló című filmsimként is megjelenik, amelyben betétdalként hallható.

a film története:

Budapest, a harmincas évek vége: Szabó László vendéglős szép szerelmével, Ilonával egy kitűnő kis éttermet vezet. A teljességhez csak egy zongora és egy zongorista hiányzik. Vesznek is egy zongorát és szerződtetnek egy halk szavú zongoristát, Aradi Andrást, aki hamarosan beleszeret Ilonába. A nő viszonozza a szerelmet és kialakul hármójuk különös kapcsolata.

Ilona születésnapján András egy dalt ajándékoz a nőnek, első és egyetlen szerzeményét: a "Szomorú vasárnap"-ot. Az étteremben tartózkodik egy fiatal német kereskedelmi utazó, Hans Eberhard Wieck, aki Szabó zseniális göngyölt húsától és András csodálatos zenéjétől elragadtatva szintén beleszeret Ilonába. A nő azonban visszautasítja őt. Amikor Wieck ittasan és boldogtalanul a Dunába veti magát, Szabó megmenti és elkíséri a Németországba induló vonathoz.

Egyikük sem sejti, hogy a "Szomorú vasárnap" ezen a napon túl is összeköti majd sorsukat. Kitör a háború és Hans Eberhard Wieck SS-Brigadeführerként tér vissza Budapestre azzal a megbízatással, hogy a "zsidó gazdasági javakat vegye nyilvántartásba". Barátként megy az étterembe, és először megóvja a zsidó származású Szabót az internálástól, de később durván és kegyetlenül visszaél hatalmával. Lászlóék idillikus háromszög-történetéből kegyetlen-ádáz négyszög jön létre. Ilona kísérletei, hogy Lászlót megmentse, egyre kétségbeesettebbek és reménytelenebbek, ahogy a háború a vége felé közeledik. 1945. Szabó László és Aradi András halott - Ilona terhes - Wieck "nácitlanítva" új életet kezd.

1998. Wieck 80. születésnapját ünnepli Budapesten, a Szabó Étteremben. Az ünnepségen a zongorista a "Szomorú vasárnap"-ot játssza. 50 évvel később a híres dal bosszút áll.

forrás:http://www.port.hu/szomoru_vasarnap_gloomy_sunday_-_ein_lied_von_liebe_und_tod/pls/fi/films.film_page?i_film_id=10821
 A film linkje: