Pápai Molnár Kálmán

A MAGYAR NÓTA

Ha kérdik tőled: Mi a magyar nóta?
Csak annyit mondj, Könnyeket virágzó fa.
Fájdalmunk szülte halk panasz,
Karunkat edző büszke dac,
Veszély percében kürt, amely rikolt
Sebzett lélek, mely felsikolt,
Zokogva búgó lelki orgona,
S hazaszeretetünk gyöngyöző bora.

Gyümölcsöt termő zöld vetés,
Piros- parázsos lüktetés,
Szerelmi hárfa, bánathegedű,
Sötét felhők közt csillogó derű,
Epedő sóhaj, gyönyör adta kín,
Szerető szívek vágyó ajkain,
Hírnök, mely édes titkokat susog,
Harmatforrás, mely bennünk fölbuzog.

Szívünk tornyában konduló harang,
Föltámadásra hívó égi hang,
Hitünk oltárán aranyveret,
Vágyódás érte, kit szívünk szeret,
Magyar lelkünknek epedő szava,
Piros-fehér-zöldet termő rózsafa,
Gyógyító fű, mely sebeket hegeszt
Egy korty ital, ha szomjúság epeszt,
Zengő zsolozsma zöld mezők felett,
Örökifjú, mert annak született !

„Köröttünk vannak ezek a nóták, a levegővel szívjuk magunkba. Úgy vesznek körül bennünket, mint valami monda, valami hitrege, mely hatalmasabb nálunk. Egybefűznek végzetesen és egységet teremtenek közöttünk, akik egyébként oly kevésben tudunk megegyezni.”
(Kosztolányi Dezső)

László Mária:

Kis hazánknak áldott földjén

Kis Hazánknak áldott földjén, ha egy gyermek születik
Édesanyák dúdolgatva, a szívükhöz ölelik,
Dallal szőnek minden álmot, mely a rónán lágyan ring,
Magyarföldön minden ember egy szép dallal születik.

Amíg élünk, végig kísér Tiszától a Dunáig,
Lelkünkben a magyarnóta nem hervad, csak virágzik,
Bárhol járjunk a Világban, messze földre kerülve,
Ha felcsendül egy magyarnóta, könny szökik a szemünkbe.

Mikor télre új tavasz jön, madárdalos kikelet,
Úgy ébred a mi szívünk is, ha egy kis dal zengedez,
Kicsiny falvak határában, nagy városok zajában,
Nem némulhat soha sem el, ajkunkról a magyar dal !!

Ezt a kincset csak mi kaptuk, őseinktől örökbe,
Ez kísér el minden napon, bánatban és örömben,
SZÓLJATOK HÁT DALOS AJKAK, HIRDESSÉTEK SOKÁIG,
KIS HAZÁNKNAK ÁLDOTT FÖLDJÉN, A MAGYAR NÓTA VIRÁGZIK !!!

László Mária: Részlet a MAGYAR DALAINK versből .

...." Dalainkkal élünk, halunk
Ha bánkódunk, vagy vígadunk
Hegedűvel, citerával, cimbalommal, furulyával.

Minden népnek muzsikája,
Utat mutat hazájába,
Amíg vannak szép dalaink, addig lesznek hű fiaink.

Átléphetünk, századokat
Megélhetünk viszályokat,
Amíg lesz egy magyar lélek, addig zeng a magyar ének !

Magyarul szól, magyar sorsról
Enyhet adó álmainkról,
Sárgán ringó búzaföldről, friss cipóról, dolgos kézről

Népünk dala szívből fakad,
Mély forrása el nem apad ..... "

László Mária: Üzenet a XXI. századnak

.

Itt állunk előtted, üdv néked új hajnal!
Megkopott lantunkon néked szól minden dal,
Letűnt századoknak emlékeit zengi,
Édes szép nyelvünket, örökre megőrzi.

Minden magyar dalban, népünk sorsa éled,
Ez a drága kincsünk, legyen mindig véled.
Örömünk, fájdalmunk bennük van elrejtve,
Költőink, nagyjaink szent nevét hirdetve.

Dalaink, nótáink mindig velünk voltak,
Háborúk nyomában imádsággal szóltak,
A hűség esküjével szívünkhöz szegődtek,
Elnémult ajkunkon, mindig felcsendültek.

Jöhettek viharok új szeleket fújva,
Zúghattak harangok vészjeleket húzva,
Téphették gyökerét, a bús magyar dalnak,
Belső húrjainkon, újra kisarjadtak.

Zengett, ha születtünk, sírt mikor temettünk
Ezernyi jajunkra, vigaszt hozott nékünk,
Féltő szeretettel óvtuk és ápoltuk..
Hogy Tenéked új század, méltóan átadjuk.

Mert ameddig valahol, felhangzik egy nóta,
S amíg büszkén felvállalva beszélnek is róla..
Amíg becsülik, szeretik, addig lesz értékük,
Ezen a Földünkön, addig él nemzetünk !

Harmadik évezred ! Hallgass a szívedre,
Országunk, Magyarföld, vedd őt most öledbe,
Ne engedd kiveszni népünk szép dalait !
Jó sorsal kísérjed, akik azt éltetik !

Szabó Miklós: Históriás ének a magyar nótáról

Szegény, szegény magyar nóta, árva magyar nóta;
Mennyi gonosz vádat szórnak rád egy idő óta,
Mintha bizony azt kívánnák ártó, rossz hatalmak,
Hajnalt váró mezeinkre sose hulljon harmat.

Ne örüljön soha többé mezei virágnak,
Hallgasson a magyar, hogyha nótás kedve támad,
Minden népnek legyen szent a maga muzsikája,
Csak a magyar ne szóljon úgy, ahogyan kívánja!

Szól a nóta hol vidáman, hol meg keservesen:
Ez a magyar természete, egyéb bűne nincsen,
Hagyjátok hát úgy dalolni, mint valaha régen:
Bánatában, örömében magyar módra éljen!

Nem igaz, hogy dzsentri nóta, nem igaz, hogy káros,
Szívében még most is őrzi szavát falu, város:
Egyszerű szó, nem cifrázó, ifjak, vének értik:
Sose halj meg magyar nóta, élj még ezer évig!

Gyimóthy Elemér Él a magyar nóta:

Ha megszólalt a hegedű, kísérte a cimbalom és brácsa.
Magyar ember ajkán ekkor, fel-fel csendült lelke szép nótája.
Sok évtized telt el így már, de megmaradt szívünkben a nóta,
azt dalolták a galambok, velük zúgták a harangok, hogy ÉL A MAGYAR NÓTA!

Megpróbálták eltaposni, a szívünkből kitörölni, a nótát.
Ki zárták azt minden honnan, de a nóta kiállta a próbát.
Ha megszólal a hegedű, kíséri a cimbalom és brácsa,
azt dalolják a galambok, velük zúgják a harangok, hogy
ÉL A MAGYAR NÓTA!

Wass Albert: Magyarok dalolnak

Hegedűjén a magyarnak
úgy zokog a magyar nóta,
mint hogyha egy egész nemzet
eltemetett álma volna.

Akárcsak a magyar rónák
szívdobbanása lenne,
olyan mindegy, hogy az öröm
vagy a bánat sír föl benne.

Mert a magyar mindig sírhat,
mert a magyar mindig árva,
akár gondol szeretőre,
akár gondol temetőre,
akár gondol a hazára.

Wass Albert: Magyarok dalolnak - Debreceni Újság, 1930. június 27.

Ha kérdik tőled:

Mi a magyar nóta?
Csak annyit mondj, könnyeket virágzó fa.
Fájdalmunk szülte halk panasz,
Karunkat edző büszke dac,...

(Pápai Molnár Kálmán)

„Mi a magyar nóta?
Piros parázsos lüktetés,
Sötét felhők közt csillogó derű,
Harmatforrás, mely bennünk felbuzog,
Gyógyító fű, mely sebeket hegeszt,
Magyar lelkünknek epedő szava…

”(Nótás Újság XV. évf. 1. szám 2009 február

Magyar Nóta
Magyar nóta, magyar zúgja
Visszhangozzék a medence csontja!
Betorkollik az osi hon Kárpátok kegyébe,
Bezáródik szórványban élve.
Kárpát bérce Pannon alja
Tán nem süllyedtél a pokolba?
Hol van már a magyar nóta?
Pár lodörgo ritka bolondja.
Ápoljatok kicsi falvak
A város már meg se hallgat
Magyar nóta buvös kocka,
Ki szereti? O maga sem tudja
Vánszorgó az élet útja.

Nemes szívu hódolója
Magyar lelku hordozója,
Trend az érték tuzoltója,
Hagyományunk bitorlója.
Bitorlókat bitófára!
Nemzeti kincsünk javára,
Új trendet a kincs javára,
Magyar szív boldogítására.

Írjunk trendet új nemzetnek,
Új nemzetnek, nemzedéknek
Kotta írjon trend íveket,
Cigány húzzon szebb életet
Nótában a magyar kedve
Kedvet ád a magyar eszme
De mi is az a magyar eszme?
Poros agyak hajdani közélete
Magyar eszmét magyar dalolja
Hallod már! Ez Magyar Nóta!
Magyar tálal magyar módra.
Gáspár Levente
(2008. marcius 10. Kvár)

Dankó Pista hegedűje

Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

József Attila: Thomas Mann üdvözlése – 1937.január

Nóta, nóta régi nóta, hol született, ki dalolta
Nem tudom már régesrégről maradt reám örökségül.

Csupa sírás, csupa bánat, minden hangja könnyből támad,
Jaj a szárnya, könny vére sóhajból kél ezer éve.

Nóta, nóta magyar nóta, jaj annak ki eldalolta,

Ki már túl van vágyon s álmon,rám hagyta, hogy nekem fájjon.

Szövegíró: Molnár Endre
Zeneszerző: Joódy Péter