Paraszt volt az Édesapám…

Paraszt volt az Édesapám, én is az vagyok,

Künn a pusztán szántott, vetett, nyáron aratott.

De mivel, hogy kérges lett a dolgos két keze,

Ne gondolja senki azt, hogy Neki nincs szíve.

Nem volt az én családomban koldus soha még,

6 ökörrel szántott, vetett a nagyapám rég.

Gulya, ménes künn a pusztán mind az ővé volt,

Csak egy bűne volt, hogy szerette a muzsika szót.

Kártya mellé jó bor kellett, meg úri barát,

Ez vitte el a termésnek mindig a javát.

A csikókat is felírta a végrehajtó,

A kocsmában mégis zengett a muzsika szó.

Így hát nékem nem maradt már se kocsi,se ló,

Koldus vagyok koldussá tett a muzsika szó.

Pedig hát a nagyapámnak uradalma volt,

Csoda-e, hogy gyűlölöm én a muzsika szót

Jaj, de szép kék szeme van magának…

Jaj, de szép kék szeme van magának,

Nincs ilyen a világon senki másnak.

A szívem úgy dobog, mikor látom,

Meghalok egy csókjáért ,gyöngyvirágom!

Nappal is álmodom mosolyával,

Éjjel meg azt húzatom a cigánnyal,/hogy/

Jaj, de szép kék szeme van magának,

Nincs ilyen a világon senki másnak.

Rózsákat ringat a szél a kertben,

Érzem, hogy mindörökre rabja lettem.

Hangjában tündérek muzsikálnak,

Súgja meglfogad-e babájának?

/:Rózsaszirom lesz a nyoszolyája,

Két karom ölelése a párnája,

Szívemmel bélelem kicsi fészkünk,

Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk.:/

Piciny szekfű, fehér szekfű…

Piciny szekfű, fehér szekfű, emlékszel-e még a nyárra?

Amikor még ott ragyogtál egy barna lány ablakába

Akkor minden boldogságom ott ragyogott a szemében

Azt hittem, hogy van boldogság, melynek nincsen soha vége.

Piciny szekfű, fehér szekfű, felejtsünk el minden álmot

A Jóisten nem adhatott mindenkinek boldogságot

Minden szívnek az a sorsa, hogy valaki összetörje

Piciny szekfű azt a kislányt felejtsük el mindörökre...

Minden asszony életébe…

Minden asszony életébe jön egy pillanat,

S úgy szeretne olyat tenni, amit nem szabad.

A férjében minden áron csak hibát keres,

S ha jön egy másik, aki szebben súgja, hogy: Szeress.

Ismeretlen vágyak, fények táncol a szemén,

S a lelkében harcot vív a bűn és az erény.

Minden asszony életébe jön egy pillanat,

De boldog Ő csak akkor lesz, ha mégis hű marad.

Ismeretlen vágyak, fények táncol a szemén,

S a lelkében harcot vív a bűn és az erény.

Minden asszony életébe jön egy pillanat,

De boldog Ő csak akkor lesz, ha mégis hű marad.

De boldog Ő csak akkor lesz, ha végleg hű marad!

Minden asszony életébe jön egy pillanat.

Edesanyam is vot nekem...

Edesanyam is vot nekem...

Keservesen nevelt engem,

Ejszaka font,nappal mosott,

Jaj,de keservesen tartott...

Mikor mentem hazafele,

Megnyilt az eg haromfele,

Ragyogtak ram a csillagok,

Mert tudtak hogy arva vagyok...

A vén cigány

Zöld erdő mélyén, kis patak szélén párjával csendesen él egy cigány.

Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már.

Szép tavasz járja, zöld a fa ága, a kis galamb vígan turbékol a fán.

Ősz feje kábul, a szíve kitárul, s párjához így szól a rokkant cigány:

Hol van a hegedűm párom? Tavasszal minden vidám, a

Városba elmegyek máma, én az öreg cigány.

Egyszer még hadd muzsikáljak, szívemből úgy igazán.

Szeretném elmuzsikálni: Él még a vén cigány, öreg cigány,

az ősz cigány.

És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű.

Alig tud járni, lábain állni, mégis szívében ott él a derű.

Városba érve, fáradtan lép be egy csillogó fényes terem ajtaján.

Vére fellobban, a szíve megdobban s középre tipeg a rokkant cigány.

Nagyságos uraim, kérem, nem tudom, ismernek még?

Könyörgöm, én sokat húztam valaha réges-rég...

Egyszer még hadd muzsikáljak, szívemből, úgy igazán!

Szeretném elmuzsikálni: él még a vén cigány!

Öreg cigány, az ősz cigány!

Csend lett egy percig, s így szól az egyik:

"Jó uraim, mulatunk ma, ugye?

Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, repülni tud-e"

Ugrik a pincér, hisz pénzt kap a viccér,

Kint van az ember és kész a hatás!

Jó öreg párja már halva találja, s beszól az anyó:.. "Urak, jó mulatást!"

Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány.

Erdőben alussza álmát, vadgalamb búg a fán.

Öreg, vén anyóka sírját virággal díszíti már,

Galambbal sírva dalolja: Élt egyszer egy cigány, öreg cigány...

, a vén cigány...

Haragszom az olyan szóra…

Haragszom az olyan szóra, csuhajla,

Ki a öreg embert is megszólja, csuhajla,

Mert az öreg ember aranybánya,

Dirmeg-dörmög a dolmánya, csuhajla.

Haragszom az olyan szóra, csuhajla,

Ki a kislányokat is megszólja, csuhajla,

Mert a kislány aranycsillag,

Arany garádicson ballag, csuhajla.

Haragszom az olyan szóra, csuhajla,

Li a legényembert is megszólja, csuhajla,

Mert a legény olyan, mint a szamár,

Minden kiskapuban megáll, csuhajla.

Haragszom az olyan szóra, csuhajla,

Ki a menyecskéket is megszólja, csuhajla,

Mert a menyecske csak zsírosbögre,

Elszalad a kutya véle, csuhajla.

Elment a Lidi néni a vásárba…

Elment a Lidi néni a vásárba, csuhajla,

Batyut kötött a hátára, csuhajla.

Batyujában széna-szalma.

Úgy ment a Lidi néni a vásárra csuhájla.

Tartozom én a kocsmában csuhajla.

Három deci bor árával csuhajla.

Jaj, Istenem, hogy adjam meg,

Hogy a Lidi néni ne tudja meg, csuhajla.

Visszajött a Lidi néni a vásárról csuhajla.

Tüske ment a nagy ujjába, csuhajla,

Mondta nekem, hogy piszkáljam ki,

Én meg bele-belenyomtam neki csuhajla.

Tiszta fehér oltár felettünk az ég…

Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza-visszanéz.

Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.

Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedünk.

Boldog mindig lelkünk, ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.

Köszönöm te néked, hogy enyém lehettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.

Törvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm néked boldog életem.

Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.

/:Köszönöm, hogy mindig veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet.:/

Édesanyám, te jó asszony…

Édesanyám, te jó asszony,

Írd meg nékem fáj e még a szíved

amióta én eljöttem ki van véled, ki vígasztal téged

írj meg minden bút, s örömet vígasztald meg a szívemet

ugy mint réges régen, ugy mint réges régen

Édesanyám te jó asszony,

ha majd eljössz itt is maradsz nálam

boldog otthont nyujt majd néked a kis kertes, vadvirágos házam

mindig lesem gondolatod, s a te fiad csókolgatod

ugy mint réges régen, ugy mint réges régen

 

Erdély országban van az én hazám…

Erdély országban van az én hazám

Ott nevelt engem az Édesanyám

idegen nekűnk akkár hol vagyunk

Erdélyországban minden sohajunk!

szegény székely nép akár merre néz,akár merre jár

az itala kőnny,a kenyere sár

mert bocskorosoké kincses KOLOZSVÁR!

Van egy ház a Tisza parton…

Van egy ház a Tisza-parton,

Ott becézett szelíd hangon,

Dalolt anyám régen,

Nincsen rajta cifra torony,

Egyszerű kis szerény otthon,

Mégis legszebb nékem.

Abban élt az édesanyám,

Elringatott sok éjszakát,

Ha került az álom.

Szíve első édes vágya,

Ott ébredt a boldogságra,

Sírt az első fájó csalódáskor

Szomorú füz lombos ága,

Ráhajolt a kedves házra,

Öreg Tisza-partra.

Halkan síró falevelek,

Szinte látom, hogy peregnek

Elmerengek rajta.

Az a ház még most is ott áll,

Minden emlék úgy muzsikál,

Úgy mesél mint régen.

Amikor még anyám dalolt,

Szép mesékkel fölém hajolt,

Gyermekkorom boldog idejében.

Az a ház még most is ott áll,

Minden emlék úgy muzsikál,

Úgy mesél mint régen.

Amikor még anyám dalolt,

Szép mesékkel fölém hajolt,

Gyermekkorom boldog idejében.

Domb oldalon áll egy öreg nyárfa…

Domboldalon áll egy öreg nyárfa.

Nyárfa alatt édesanyám háza.

/:Édesanyám fehér fejkendőbe',

Cipót dagaszt fűzfatekenőbe'.:/

Édesanyám, de messzire mentem.

Szürkés fehér cipót de rég ettem.

/:A búzában de rég vágtam rendet,

Isten tudja látom-e még kendet.:/

Édesanyám kössön kendőt

Édesanyám kössön kendőt selymet a fejére.

Menjen el a legszebb lányhoz a falu szélére.

Mondja meg a legszebb lánynak,hogy elakarom venni,

kérdezze meg akar-e a feleségem lenni?

Édes Fiam azt a kislányt verd ki a fejedből!

Nem érdemli,hogy szeressed szívedből-lelkedből.

A minap is azt üzente,hogy szebb is,jobb is kérte.

fáj a szivem Édesanyám majd meghalok Érte.!

A cigányok sátora…

A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Leégett az éjszaka, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom,

Mert ő volt nékem a zimberi-zombori szép asszony,

Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

A kisasszony Pozsonyban, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Selymet lopott a boltban, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Ne mondja a boltos úr, mert az apja földesúr,

És az anyja a zimberi-zombori szép asszony,

Jó aszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

A kisasszony Pozsonyba, ladi-ladi-lom, sárga liliom,

Selymet lopott a boltban, ladi-ladi-lom, sárga liliom,

Ezt a boltos meglátta, így kiáltott utána, hogy

hej az anyád az a zimberi-zombori, szép asszony, jó asszony,

Ladi-ladi-lom, sárga liliom,

Jaj, de szép kék szeme van magának…

Jaj, de szép kék szeme van magának,

Nincs ilyen a világon senki másnak.

A szívem úgy dobog, mikor látom,

Meghalok egy csókjáért ,gyöngyvirágom!

Nappal is álmodom mosolyával,

Éjjel meg azt húzatom a cigánnyal,/hogy/

Jaj, de szép kék szeme van magának,

Nincs ilyen a világon senki másnak.

Rózsákat ringat a szél a kertben,

Érzem, hogy mindörökre rabja lettem.

Hangjában tündérek muzsikálnak,

Súgja meglfogad-e babájának?

/:Rózsaszirom lesz a nyoszolyája,

Két karom ölelése a párnája,

Szívemmel bélelem kicsi fészkünk,

Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk.:/

A füredi Anna-bálon...

A füredi Anna bálon szól a zeneszó

Kihallatszik dínom-dánom szép muzsikaszó

Ketten ültünk egy asztalnál, ő és énmagam

Nem szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam

Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány

Megkérdezte mi a nótád édes kicsi lány

De a leány szép csendesen csak annyit felelt

Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem

Refr.: Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótában szívedre tekints

Lesz egy legény kinek nevét titkolni fogod

És ahol majd senki nem lát meg is siratod

Egyszer aztán nagy hír járja be a falucskát

Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt

Hatfogatos hintó állt a fogadó előtt

Nem láttak még a faluban ilyen esküvőt

Kilencszobás palotába vitték az új párt

Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt

De a leány mégsem boldog, könnyes a szeme

Mert a kertek alján felhangzik a régi szép zene

Refr.: Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótában szívedre tekints

Lesz egy legény kinek nevét titkolni fogod

És ahol majd senki nem lát meg is siratod

Elmegyek én messze-messze elfeledni Őt

Utoljára megállok egy fogadó előtt

Benézek a fogadóba, s mit látok, mit ám

Zongoránál ül a kislány s zongorázza már

Refr.: Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótában szívedre tekints

Lesz egy legény kinek nevét titkolni fogod

És ahol majd senki nem lát meg is siratod

Utcára nyílik a kocsmaajtó…

Utcára nyílik a kocsmaajtó,

Kihallatszik belőle a szép muzsikaszó,

Sört ide, bort ide, te szép barna lány, azanyád'!

Hadd mulatom ki magam igazán!

Szeretni, szeretni szerettelek,

Feleségül elvenni sosem vettelek,

Menyasszonyi fátyol a fejedre kerül, ha kerül,

Szívem a bánatba belemerül.

Mához egy hétre már nem leszek itt,

Elvisz a gyorsvonat engemet is,

Gyorsvonat, sebesvonat valahol megáll, ha megáll,

Nyújtom a jobb kezem, szervusz babám!

Ez a kislány megy a kútra…

Ez a kislány megy a kútra,

Nem talál a gyalogútra,

Hajnalba', hajnal előtt,

Rózsafa nyílik a házam előtt.

Ez a kislány olyan kislány,

Maga jár a legény után.

Hajnalba', hajnal előtt,

Rózsafa nyílik a házam előtt.

Ez a kislány azt akarja,

Hogy a legény megcsókolja.

Hajnalba', hajnal előtt,

Rózsafa nyílik a házam előtt.

A csitári hegyek alatt…

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?

Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amoda le van egy erdő, jajj de nagyon messze van,

közepében, közepében két rozmaring bokor van,

egyik hajlik vállamra, másik a babáméra

így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,

De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Maros menti fenyves erdők…

Maros menti fenyves erdők aljába

Oda van a kicsi tanyám csinálva,

Jöjj el hozzám édes rózsám,

Nézd meg az én kicsi tanyám.

Maros menti fenyves erdők aljába

Százados úr búcsúzik a hadjától,

Előveszi harci sipját, és belefúj

Oly szépen szól harci sipja,

A századot harcra hivja.

Maros menti fenyves erdők aljába

Öreg baka búcsúzik a hadjától

Fölveszi a szuerelvényét, s elindul

Isten veled öreg bajtárs,

Látjuk-e még viszont egymást

A Maros menti fenyves erdők aljába?

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok…

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok.

A szegénylegénynek útat mutassatok.

Mutassatok utat a szegénylegénynek.

Nem találja házát a szeretőjének.

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,

nem söpör már téged az én gyönge karom.

Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is...

söpörtem eleget, söpörjön már más is!

Gyere velem akáclombos falumba…

Gyere velem akáclombos falumba,

Oda viszlek ölelő két karomba.

Édesanyám gondol majd rád,

Rózsalevél lesz a párnád,

Lábad nyomán kinyílik a virág is.

Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget,

Hátha szíved valamikor megszeret.

/:Hogyha látlak, hogyha nézlek,

Sír bennem a fájó lélek,

Szegény szívem úgy elfogja a bánat.:/

Hideg szél fúj…

Hideg szél fúj, édesanyám,

Adja ki a kendőm!

Még ma éjjel fölkeresem

A régi szeretőm!

||:Kiállok a kapujába',

Kibeszélgetem magamat,

Véle utoljára:||

Édes tejet, cukros tejet

Adtam a cicának.

Nyugodalmas jó éjszakát

Mondtam a babámnak.

||:Ő is mondott nékem sej-haj,

Olyan jó éjszakát: Babám,

Felejtsük el egymást!:||

Ellőtték a jobb karomat,

Folyik piros vérem.

Nincsen nekem, édesanyám,

Ki bekösse nékem!

||:Gyere, kisangyalom, kösd be,

Sebeimet, gyógyítsd meg,

A bánatos szívemet!:||

Odafent, a Kárpátokban,

Dörögnek az ágyúk!

De sok magyar huszárgyerek

Siratja a párját!

||:Nincsen, aki megsajnálja,

Csak az a sok, apró gyerek,

Sej, aki odahaza várja!:||