A Hiperkarma egy magyar rock 'n' roll-elemekkel tarkított zenét játszó együttes. Bérczesi Róbert „alapította” (1999 körül), miután előző együttese, a Blabla feloszlott. Logója egy vészkijáratot jelző piktogramot ábrázol.   Mára, néhány tagfelvétel és -csere után az együttes felállása a következő: Bérczesi Róbert – gitár, ének Frenk (Torma Gábor) – dob, ének Laca (Varga László) – basszusgitár FX (Bacsa Gyula) – billentyűk Stevenson (Kis Tibor) – gitár   Az első, cím nélküli, programozott alapokon nyugvó Hiperkarma-lemezt Bérczesi szinte egyedül készítette el (Dióssy D. Ákos, a Kispál és a Borz együttes billentyűse besegített), majd az első albumból három kislemez is készült, borítójukat tekintve ugyanazt a gondolatmenetet követve. A második lemez, az Amondó már élő dobbal és más hangszerekkel lett fölvéve. A második album szövegvilága jóval sűrűbb, mint az elsőé.   Bérczesi Róbert, a Hiperkarma frontembere   Egyszemélyes zenekar egyszemélyes lemeze a Hiperkarma című kiadvány, amelyet a pályáját újrakezdő huszonöt éves Bérczesi Róbert írt, hangszerelt és játszik szinte elejétől a végéig. Félreérthetetlenül egy új generáció tagját mutatjuk be. Bérczesi Róbert két esztendős volt, mikor családjával Komlóra költözött, s ahol édesanyja beíratta a helyi zeneiskolába. Hat évig tanult trombitán és tenor kürtön játszani a komlói úttörőzenekar tagjaként, aztán 15 évesen átváltott a klasszikus gitárra, amit két évig nyúzott ugyan, de igazából sosem érdekelte.

Mikor már végképp nem találta a helyét otthagyta a zeneiskolát, s szüleivel vetetett erősítőt meg elektromos gitárt, és megalapította saját zenekarát. Néhány év alatt kialakult egy viszonylag stabil felállás, felvettek egy demót, és "Bla-bla" néven elkezdtek koncertezni.

1997 nyarán megnyerték a Generation Next tehetségkutató versenyt, és azonnal lemezszerződést és koncertlehetőségeket kaptak. A kiadó azonban túlságosan is beleszólt a zenébe - Pierott volt a producerük -, túlságosan átalakította zenéjüket, olyanná tette, amit már nem éreztek magukénak. Újabb szerződést készítettek, de akörül is voltak gondok, mert csak ígérgették, hogy lesz új lemez, s az a "majd" egyre távolabbra tolódott. Bérczesi próbálta más lemezcégeknél is megjelentetni a Bla-bla dalait, de ők is elutasítottak, és ez már sok volt az ifjú zenészpalántának. Olyan zenét játszani, ami nem teljesen az övé, ráadásul úgy, hogy még az anyag megjelenése is bizonytalan - nincs semmi értelme. Mélypontra került. Ám akkor jött Kiss Tibor, a Quimby együttes énekese, aki szintén nem dicsérte agyon a Bla-bla új anyagát. "Majd felveszem rá a próbánkat." - mondta pl., mikor ajándékba kapta az új albumot.
Bérczesi ekkor olyan lemezt akart csinálni, amibe nem szól bele senki.

Felhívta anyukáját, kért tőle egy kis kölcsönt, és 1999 őszén felvett egy 3 számos demót HIPERKARMA néven. Sikerült megegyeznie az 1G Records-szal, hogy vállalják a költségeket, és hagyják magában dolgozni. 2000. júniusában 2 hétre kiköltözött Dunakeszire a HSB stúdióba, és felvette a lemezt.

Ez lett a Hiperkarma anyaga, amit teljesen egyedül talált ki. Egyedül, tehát szöveget, zenét, hangszerelést, borítót - mindent. A stúdióban is egyedül játszotta fel az egészet még dobost sem hívott, inkább dobgépet alkalmazott. Úgy volt vele, hogy ha rossz, akkor nem szidhat senkit. Nem is volt rá szükség, hiszen azóta hatszemélyes zenekarrá vált a Hiperkarma. Nyáron feloszlatta a Bla-blát, szervezett egy zenekart, amivel fel is léptek a Pepsi szigeten.

Ez volt a Hiperkarma első koncertje a Dob + basszus című maxi bemutatója. A groove-os, programozott alapú gitárdalokat felvonultató debütáló album (Hiperkarma) 2000. szeptember végén jelent meg. Az albumról elkészült második maxi, Lidocain címmel 2001. július elején került a boltokba. "Amikor a név megszületett, nem tudtam mit jelent, csak éreztem benne valami furcsát. Később utána olvastam az értelmező szótárban, ahol ez szerepelt: "a karma az anyagi világban elkövetett cselekedeteket követő visszahatás", "a hiper latin szó, előtag, jelentése "eltúlzott". Ezt jelenti a zenekar neve, ha összerakod."

  Három év után a zenekar most új albummal jelentkezett (július 5-i megjelenésse). Három maxilemez (Dob+basszus - 2000, Lidocain - 2001, Hiperkarma - 2002) és rengeteg koncert van eddig a csapat háta mögött. A mostani "Amondó" című lemez pop-rock stílusú, melyben az eddigi dalformák szerkezete új síkra terelődik. A dalok izgalmas és mindvégig fülbemászó zenei struktúrákra, továbbá iszonyú sűrű szövegekre épülnek, melyben Bérczesi Róbert (az énekes+gitáros) önmagával feleselget, nyaktörő tempóban, mégis bámulatos gördülékenységgel és perfekt prozódiával.

A dalok szövegeiben nem muszáj mélyebb jelentést keresni, szó szerint is érthetőek. Volt idő, amikor maga a szerző is mélyebb jelentéseket keresett, akár a saját szövegeiben is, de egy idő után úgy érezte, hogy már túl sok mindent vesz jelnek, és nem tud eléggé figyelni a valódi, "szó szerinti" világra. Az, hogy mennyire hatnak rá más előadók? Szívesen hallgat új Red Hot Chili Peppers-t, Morcheeba-t, goa és trance zenéket, mindenféle jazzt és hip-hopot. De nagy tisztelője John Lennon, Keith Richards, Eminem, Kurt Cobain, Martin Gore és John Frusciante művészetének is. "A Depeche Mode és Lennon hatottak rám. A Depeche Mode-ban feszes alapok vannak, Lennonnak meg voltak dalai. Így utólag visszanézve csak annyit csináltam, hogy ezt a kettőt összetettem." - vallotta egyszer egy interjúban.

A zenék végleges kialakulásához azonban szervesen hozzájárul a tagok személyisége is. A dunaújvárosi Frenk, Laca és Zacsi, a szolnoki Stevie, és a Kazincbarcikáról jött Gyula szintén sajátjának érzi a zenei anyagot, s maximálisan beleadják ötleteiket. Rajtuk kívül még Dióssy Ákos, a Kispál és a Borz tagja is beszállt az albumba a billentyűs részeknél, a Junkies együttes énekesének pedig egy szóló dala szerepel a lemezen. A számokból laza, elszállós hangulat árad, úgy érzi magát az ember, mint ha Bérczesi az utóbbi évben vele történt dolgokat mesélgetné gitárkísérettel. A dallamok fülbemászóak, nincsen semmi alternatívkodás, a számok többsége mégis érdekes és eredeti. A zenével egyenrangú szerepe van szövegeknek is, amelyek alapvetően jók.

Bár a fiúk úgy vélik, hogy zenéjük nem mondható fogyasztóbarát zenének, s hogy ezt az állítást a média is megerősíti. Azonban gyorsan hozzá teszik: nem csak a mi zenénk, hanem nálunk jóval híresebb együttesek zenéi sem. Bérczesi a műfaji behatároláson sem gondolkodik sokat: Mindenki gondoljon, amit akar. Ez vagyok én. Egyébként meg talán programozott dobokra helyezett gitárdalokról beszélhetünk. Figyelemre méltó a borítón látható kijáratjel is.

"Mi hiszünk a dolgok jelentésében. Ez egy olyan jel, amit nap mint nap lát mindenki, minden szórakozóhelyen van, minden olyan helyen, aminek van kijárata. Én mondjuk a metrón szúrtam ki. Tudat alatt mindenkiben ott van ez a jel. Kijárat: ez a Hiperkarma, érted? Egy dolog, amiben hihetek, egy olyan dolog, ami van. Az a világ, ami az enyém, amit magamnak építettem, s azt csinálok benne, amihez csak kedvem van. Az a kis kapu, ami oda vezet, az a Hiperkarma. Ebbe a világba bárki elmehet, akinek elég nyitott a belső szeme."

Az előadó honlapja:

www.hiperkarma.hu

www.dalok.hu/hiperkarma