A magyar nótának élni kell !

A magyar nóta a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert a legõszintébb hangon szól a magyar ember örömérõl, bánatáról, a szerelemrõl és az elmúlásról. A legmélyebb emberi érzéseket szabadítják fel bennünk. A dalnak mindenkor közösségmegtartó ereje volt, és van ma is. Ha elhanyagoljuk, egész kultúránk, nemzeti sajátosságaink kerülnek veszélybe, ha felkaroljuk, akkor magyar dallal, nótával formáljuk a magyar emberek ízlését. „A nápies dal mindenki szivében és szájában voltak,sokat idéztek belõlük a mindennapi beszédben,töredékeik közmondásokká lettek.Zenéjük meg éppen egyetlen zenéje volt a magyarság zömének.Élõ zene volt,a magyarság szerves része....Ez a dallégkõr vett körül mindenkit,aki Magyarországon élt...“irta Kodály Zoltán 1955-ben.Igaza is volt néki,habár,ez nem jellemezte csak az országot,hanem ugyanugy a határon túli magyarságot is.Vagy talán azok egy részét még jobban.Ma,sajnos,nagyon szomorú idõket él a hires magyar nóta!Kitiltották elõször a televizióbol,a rádióbol,de még a hangversenytermekböl is.Ezt az állitásomat bizonyitom avval ,hogy a mult év derekán beszüntették a Petõfi-rádio“Jó ebédhez szól a nóta“ cimû közismert és világszerte kedvelt mûsorát,majd utánna,a magyar TV adók jóformán egyetlen nyilvános magyar nóta- estet sem közvetitettek.Szó ami szó,a magyar nótát ma már esetleg csak a határon túli rádioadók szólaltatják meg gyakrabban.Az anyaország lemondott a nótárol.....Ez a fenti gondolatsor volt a kezdete annak hogy itt megprobáljam valahogy felidézni a magyan nóta történetét,visszagondolni azokra a régi szép napokra,amikor még szivünkbe volt a nótaszó,visszaemlékezni azokra a hires zenészekre,zeneszerzõkre és nótaénekesekre,akkiknekma már emléke is elhomályosodott,amikor elnémul a nóta......
Meghatározás
A szakértõk úgy szokták kezdeni,hogy a magyar nótát megnevezik egy semleges megnevezéssel,mind páldául,mûzenei dalnak,újkori lirai dalnak,egyéni szerzõktöl származó mûnépzenének,vagy népies dalnak és mûdalnak.A magyar nyelvszótár sem ad igazi megoldást,mertaz is csak népies dalnak mondja a „nóta” szavat,emlitve mellette az is,hogy lehet használni helyette a „halgató” kifejezést,habár szerintem,a „halgató” csak egy faj a nótán belül.A szakártõk szerint,még a keletkezésének idõszaka is vitás,ugyanis ugy tartják hogy a mai értelemben a 18.század második felében alakult ki,utánnozva a népdalt,habár tartalmában és funkciojában,a népdaltol idegen,átlag-polgári igényeket kielégitõ dalmûfajrol van szó.A magyar mûdal szinte észrevétlenül alakul ki a század népies dalaibol-fokozatossabban a harmincas évek óta,mikor már egész sor komponista dolgozik rajta,s mikor jelentõsége programszerûen kiélezõdik a németes dallal szemben.Egressy Béni már országos népszerûséget szerez Petõfi-dalaival a negyvenes években,és innen kezdve megszakitatlan a dalszerzõk sora.A nótakincs hamarosan elszakad szerzõitõl .szájrol szájra jár,”népdal”-ként kezd szerepelni,s bõségével,de még inkább népszerûségével,szinte teljesen kiszoritja az igazi népzenét.Tetõpontján ez a daltermés 1850-1870 között állott,mikor egyfelöl a mûzenei törekvések megteremékenyitõje,másfelöl a hazafias lelkesedés fentartója az abszolutizmus alatt,s nem utolsó sorban a városivá alakuló úri-osztály (a régi köznemesség) búcsúja falusi emlékeitöl.Mert ez a muzsika valóban az „urak zenéje”,ha a parasztság át is veszi egy töredékét,szerzõi túlnyomórészt a vidéki úriosztály mûkedvelõ tagjai,akik programjukat a század derekán fogalmazzák meg elõször.A feladat abban áll,hogy a népdalhoz hasonlóan egyetemes dalolnivalót kell adni a nemzetnek,de jobban ,öntudatosabban és mûvésziebben,mint a nép teszi.De talán kezdjûk mi mégis az elején, kezdjük a Rákoczy-szabadságharcal,a kurucokkal,a verbunkos zenével és táncal,a kuruc-nótákal,és ennél fogva a 18.század elejével.Valahol itt kezdõdik a nóta bûbájos meséje.....
A kuruc korszak......
A verbunkos zene és táncritmus a magyar népzenéböl származik,és nagyon hasonlit a csárdáshoz.Elnevezése német eredetû,neme katonai tánc.Azokban a régi idõkben tóborzok voltak,a huszárok tóborzására szolgálló,szóló vagy csoportos tánc.Jellemzi a hegedûn felcsendülõ dallam,páros ütem,lassú kezdet,amit gyors másodrész követ.Sajnos,az elsõ verbunkosokbol nem maradt fel egy sem,talán azért mert nem volt aki lekottázta volna õket.Leirás nélkül csak a zenészek terjesztették,úgy hogy az elsõ ismert verbunkos dal Bengráf József szerzeménye 1784-böl,”Ballet Hongroise” cimmel.Az elsõ verbunkos zene légköréböl származnak az elsõ kuruc-nóták,és köztük talán a legismertebb,a Rákoczy nóta,amiböl született a világhirû Rákoczy-induló....Legvalószinübb,hogy 1708-ban keletkezett,természetessen,nem ilyen szöveggel és terjedelemmel, mert ez a századok folyamán gyakran változott. Sok mendemonda fûzõdik keletkezéséröl,többek között,még magát a fejedelmet,II.Rákoczy Ferencet is tartják szerzöjének.Mégis talán leghihetõbb az a feltevés hogy a hires nótát Barna Mihály,a fejedelem kedvenc udvari hegedüse szerzette.A cigányhegedûs elkisérte Rákoczyt számûzésében.Fenmaradt egy festménye,amit 1737-ben festettek róla,egy primásverseny megnyerése után.Állitólag ezeket a szavakat intézte a bujdosásra készülõ fejedelemnek”Mégysz,mégysz Fölséges Fejedelem-itt hagyod a vagyon-t,keresed a nincsen-t” .A Rákoczy nóta mellet,ismerjük a Rákoczy kesergõjét is,és sok zeneszakértõ szerint e két nóta zenei töredékeiböl keletkezett a 19.század elején a világhires Rákoczy indulo.A nóta szövegét meg lehet találni az Interneten,de zenével együtt talán sehol.Ez a nóta talán a legismertebb,de nem egyedüli,mert a szabadságharcbol számos dal maradt emlékezetbe,csakhogy nem tudni a szerzõket.Ez által,meg aztán a népdali származás miatt a zeneszerzõk népdalnak emlitik õket,habár sokkal jobban megfelel rájuk a mûdal elnevezés.A dalok mind hosszú menetüek,méltóságteljessek,lendületessek,dallamuk zsoltárének.Emlitek csak párat:Hahj!Rákoczy!Bercsényi!Õszi harmat után...Nagy hegyek ormán...Csinom Palkó.... (1703)Zöld erdõ harmatát...Rákoczy búcsúja..Magyarországnak ki volt a vezére...Megjártam a nadak utját...Balogh Ádám nótája...... ..és még számos ismert vagy kevésbé ismert dal.

Czinka Panna legendája.
Barna Mihálynak volt egy fia Czinka vezetéknévvel,aki apja mellett volt Rákoczy udvarában.Ez is cigányzenész volt,de róla nem maradt fenn más mind,hogy õ volt a legendás cigánylány,Czinka Panna apja.A legenda szerint,Czinka Panna,rut,kancsalszemû,kistermetû cigánylány volt,a kurucezredes Ocskay László táborában.Jókai Mór szerint,aki a „Szeretve mind a vérpadig”cimû regényében foglalkozik többek között Czinka Pannával is,a lehetõ legrútabnak irta le a cigánylányt,de a végén hozzátette,„Volt ennek a csúf kis szörnyeteg cigánylánynak egy hegedüje,aminek a húrjaibol azok az õ sovány kezei oly csodaszép dalokat tudtak elõcsalogatni a nyirettyüvel,hogy zokon megesett a szive annak,aki hallgatta.Õ maga szerezte azokat.Lángész volt.”Hibázik a legenda,és vele eggyütt tévedett a nagy iró.Mert ez a cigányleány nem lehetett azonos a kuruc cigánylányal,mert Czinka Panna 1711-ben született,a Rákoczy-szabadságharc szomorú végén.Vagy a dátumok hibássak?Mégis,akármikor született is,létezése nem kétséges.Sajógömörben,Lányi János földbirtokos birtokán született,és már 9-éves korában nagyon szépen hegedült.A földbirtokosküldte Rozsnyóra zenét tanulni.14 éves korában ment férjhez egy nagybõgös cigányzenészhez.Férjével és két sógorával alapitotta 1728-ban az elsõ ismert és hiressé vált magyar zenekart.Ott a Sajó partján élte le egész életét,habár messzire is elvitték zenélni.Késõbbi zenekara már a fiaibolállot.Sok pénzt keresett és szép vagyont hagyott családjának.Csáky bibornoktol kapott egy Amati hegedüt is,ami halálakor,1772-ben elkisérte a sirba...Czinka Panna volt az egyedüli cigányprimás asszony.Sok halgatót szerzett,de csak háromnak maradt fönn a cime.Ezek a „Háromszáz özvegy nótája”,a „Halotti tánc” és „Õsapáink dala”.Emlékét örzi sajógömöri mellszobra,amelyre ezek a sorok vannak vésve:„Egy gömöri sirhant felett,Muzsikálnak most a szelek.S a földben is zeng a négy húr,A vonóban száz nóta gyull..Egy barna lány bûvös ujja,A szép kesergõket huzza.Úgy mint egykor,réges régen,Tépett záslók idejében... „A világhirt szerzett cigánylány emlékét örzi Ökröss Bálint négyfelvonásos szinmûve,Jokai Mór fent emlitett regénye,majd Dózsa Endre kétkötetes regénye amely 1913-ban jelent meg Kolozsvárott.Kodály Zoltán is daljátékot irt „Czinka Panna balladája”cimmel,Balázs Béla szövegére.Emléke a mai napig él.Balladák,versek hirdetik,hogy volt egy nagyszerû mûvész,ki mind a mai napig példaképként választható sokak számára...
Cigányzenészek.....
Czinka Panna elsõ ismert cigányegyüttese két hegedûböl(egy prim és egy kontra),egy cimbalmosbol és egy bögõsböl volt összetéve.Általános gyakorlat szerint máig ez a kötelezõ legkisebb létszám és összeállitás.Egyáltalán nincs emlités még egy hires, jóformán õsi magyar hangszerröl,a tárogatórol,régebbi nevén töröksip.A tárogató volt a verbunkos zene vezetõ hangszere,és a háborus idõk vezetõ vezérhangszere.A Rákoczy szabadságharc bukása után,a kuruc dalok és nóták eléneklését nemcsak szigoruan tiltották,de összetörték még a tárogatókat is,melyeken a hires nótákat játszották.Azonban,nem sikerült elfeledtetni a dalok szövegjeit és nóták dallamait.Ezek megmaradtak,mert leleményes népünk az eltiltottak helyett más értelmû szöveget alkalmazott rá,meghagyva legfeljebb egy pár kevésbé inkriminált sztrófát,s az itt-ott meghagyott verssoroknak köszönhetõ csupán ,hogy e régi énekek dallamát meg tudtuk õrizni.A nóták továbra is terjedtek az egyszerû emberek között,harcolva a német zenebefolyások ellen,melyek az elnémetesedett föuri udvarokban nagyon jó fogadásra találtak.Ezek a nyugati zeneszokásokat gyakorló zenekarok nem cigányokbol,hanem általában iskolázott zenészekböl voltakösszeállitva,és ezért nem is tudtak meghonosodni a falusi és kisvárosi környezetben,egyrészt a gyakorolt zene,másrészt magas fellépési dijjuk miatt.Tanult zenészek révén,a cigányzenekarokkal ellentétben,ezek tudták a harmóniát és a ritmuskiséretet.A bécsi klasszicizmus azonban,a történelmi elõzmények miatt Magyarországon belátható idõn belül nem volt lehetséges,és azért nem is terjedt meszebb a csekély számú német polgárságnál.A hagyományos hangszeres zene csak népzenei és mûzenei szinten létezett.A zenekutatók igaz csaka népzenét emlitik,teljessen eltörülve azt a sok kuruc nótát,ami a szabadságharc bukása után fenmaradt legalább a századfordulóig.Csak a verbunkoszenét firtatják,mert szerintük ez a zene felel meg legjobban a magyar jellegû,de nyugati hangzású zeneformának.Általában zongorakisárettel adták elõ,de a legismertebb zenészek mégis hegedûvirtuozok voltak.Emlitsük csak Csermák Antalt (1774-1822),Lavotta Jánost (1764-1820).Bihari Jánost (1764-1827) és Rózsavölgyi Márkot (1789-1848).A négy hegedûvirtuoz közül a kottát nem ismerõ cigányzenész Bihari volt a legnépszerûbb.Nem annyira szerzeményeiért kedvelték,hanem azért mert cigányprimásként a magyar zenei hagyományt legjobban ismerte;öttagú együtesének élén õ játszotta leghatásossabban a kuruc szabadságharc idejére emlékeztetõ dallamokat.Ezek jóformán mind verbunkos dallamok voltak,de mivelnagyon ritkán voltak kottára jegyezve,a mai napig nem maradt fel belõlük csak néhány....Megtanulták a cigányzenészek a kotta használatát is,kottaolvasó betanitók (katonai karmesterek)segitségével.Ezt követte a harmonia használlatának elsajátitása,mert addig a cigényzenekarok nem használták a harmóniát.A bécsi Magyar Kurir 1790 novemberi száma hattagú rongyos csallóközi cigánybandárol értesit,amely Pozsonyban a „királyi bálon”,felváltva játszik a tizenkét tagbol álló,kottaolvasó báli német zenekarral,mégpedig olyan kivállóan,hogy „a Német musikások tsak nem musikájokat rágják vala mérgekben”.A 18.század végére nagyjábol kialakult cigánybandák a 19.század közepéig már országosan elterjedtek-nem a kisebb falvakban,hanem csak a nagyobb települések,fõleg városok környékén.Ekkor már ott tartottunk,hogy ithon is,de fõleg külföldön a „cigány” elsõsorban „zenészt” jelentett.A”Cigány vagy magyar zene ?” vita is a 19.század közepén alakult ki.Liszt Ferenc volt az elsõ, aki zeneszerzõként is nagyra tartotta a cigányzenészek improvizáló tehetségét és virtuozitását. Magyar rapszódiái jól kifejezik, mennyire megértette a cigányzenélés lényegét. Az ezekben felhasznált és azonosítható témák szerzõi azonban a legkevésbé sem cigányzenészek, ahogy Liszt hinni szerette, hanem magyarok. Mint azonban a rapszódiákból látható, Lisztet nem annyira a témák, mint inkább a zenészek virtuóz eljárásai érdekelték, s ezeket a maga virtuozitásával stílusosan tudta kiegészíteni - ezzel is bizonyítva, hogy a magyar cigányzenészek játéka a romantikus európai virtuozitással jól egyeztethetõ. A cigányzenészekrõl elõször 1859-ben Párizsban, franciául publikált könyve azonban a zenészek magyarországi szerepének nagyfokú félreértésérõl tanúskodik: a „cigányzene" megjelölést szó szerint értelmezve, a cigányok által játszott hangszeres magyar zenét eredeti cigány örökségnek, a cigányok alkotásának tekintette.A cigányzenészek Magyarországon asszimilálódtak a magyar zenei hagyományokhoz és sajátjuknak érzik ezt a zenét; a cigányzenészek, mint szakmájuk nagy múltú képviselõi a magyar népzene õrzésében és gyarapításában is elöljártak. Nem "hoztak", nem volt döntõ beleszólásuk abba, hogy milyen legyen a magyar népzenei hagyomány, de legjobbjaik alkotó módon vettek részt a kivitelezésben. Az egyetlen zenei elem a bõvített szekundos (leginkább fríg) hangsor, amit nekik szokás tulajdonítani, s aminek valóban leginkább õk voltak az ide-odaszállítói, nem eredendõen cigány örökség; hozzánk - meglehet a cigányzenészek közvetítésével - feltehetõen a török szórakoztató (kisvárosi) zenébõl származik.Zeneszerzõ cigányzenészeket elõször a Liszt-vitába kapcsolódó gróf Fáy István sorol fel. A felsorolt nevek közül az egyetlen Bihariét lehet bizonyos fenntartásokkal elfogadni. Czinka Pannának, Barna Mihálynak zeneszerzõi tevékenységérõl a róluk szóló egyetlen hitelesnek tekinthetõ dokumentum nem tud. A többirõl - Árvai, Csóri, Gyurica, Tyutyu - még kevésbé lehet azt állítani, hogy zeneszerzõk. Az pedig semmiképp sem mondható, hogy sajátosan cigány zenét teremtettek volna - ahogy Liszt képzelte. Maga Bihari is abban a stílusban alkotta dallamait, amiben rajta kívül az õ korában és valamivel elõtte még mintegy 30 nem cigány szerzõ írta a rövidke verbunkos darabokat.A 19.század végén,és a 20.század elején már van cigány szerzõ(emlitsük csak Dankó Pistát),csakhogy szándéka szerint a cigányzenész szerzõ nem cigány zenét,hanem magyar nótát,magyar csárdást komponál.Ilyen tekintetben Sarasate hires hegedû-darabjának,a „Zigeunderweisen“-nek cime sem korrekt,annál kevésbé,mert az öt témája közül háromnak még csak nem is cigányzenész hanem magyar mûkedvelõ a szerzõje.Talán le is kellene zárni ezt a témát egy nagyon egyszerû,de talán legigazságossabb birálattal.A magyar nótát nem lehet megtéveszteni a cigány nótával csak azért mert az egyiket és a másikat is,geniális cigányzenészek zenélik általában.A cigánydaloknak,ugyanugy mind a magyar nótának is,alapja és indulópontja a cigány vagy a magyar népdal.Hogy melyik az idösebb,nehéz eldönteni,de ez talán nem is lényeges.Mind a két zenének továbra is élnie kell a zenészek hegedûjén!

Nóták a szinpadrol....
Ha ma valakit megkérdeznénk,hogy tud-e valamit a népszinmûröl,bizonyossan zavarba jönne,sõt tanácstalanul nézne a kérdõre.Lelki szemei elõtt-a legjobb esetben- felsejlene egy szinpad,egy csinos menyecske duhaj legény kiséretében(talán éppen Blaha Lujza és Tamássy József),vagy egy örökké vig,csak táncoló-daloló,pántlikás faluközösség ködbe veszõ képe.Eszébe jutna talán“ A falu rossza“,vagy „A sárga csiko“,esetleg a „Nyisd ki babám az ajtót....“vagy a „Zöldre van a rácsos kapu festve...“egy-egy foszlánya.A mai közvélemény ijesztõen keveset tud arrol a mûfajrol ,amelyik a mult század végén mégfernetikus sikerrel hozta a szinpadra a népszinmûvek javát.Gaál József“Peleskei nótárius“-ával bevonul a szinpadra a magyar falu,a puszta,a csárda,a fiatal Pest s az elsõ magyar szinpadi mûnépdal a „Hortobágyi pusztán fúj a szél“.Következett Szigligetitöl „A szökött katona“,„A csikos“,“A cigány“,“A liliomfi“ és a többi jóformán százon fölüli népszinmû.Kezdõdött valahogy 1843 novemberével,Szigligeti Ede darabjával,amelyre Szerdahelyi József szerkesztett zenét,a „Szökött katonával“.Minket itten éppen ez a zenei oldal érdekel,mert a magyar nóta,vagyis ahogy a szakértõk szeretik megnevezni,a népies mûdal,a népszinmüveken keresztül terjedt,és élte át az elnémetesités idõszakát.Még ma is ismertek az emlitett darab slágerei(Kalapom szememre vágom,Ne menj rózsám a tarlóra,Cserebogár,sárga cserebogár...)A népszinmûben a vegyes zeneiség volt általában,a népdaloktol,a népies müdalokon keresztül,az operettig.A népszinmûvek legtöbjét Szigligeti Ede rendezte,de halálával(1878) ez a mûfaj nem sornyadt el hanem továbra is élt egésszen 1907-ig.Szerepét más sinházi emberek vették át.Szinházi muzsikusok voltak és lettek a népszinmû zeneszerzõi,akiknek a feladata csak csekély hányadékban volt komponistai,inkább szerkesztették,kiegészitették,meghangszerezték,új szövegre és helyzetre alkalmazták a darabrol darabra vándorló népies mûdalokat,a „magyar notá“-kat.Erkel Ferenc,Egressy Béni,Szerdahelyi Jozsef,Bognár Ignác helyét,az Erkel-fiúk(Gyula és Elek),Allaga Géza,Serly Lajos,Vidor Pál,Bokor József vette át.Vonzóvá,idillikussá tenni a népéletet,a magyar szót,a magyar nótát,volt a funkciója a népszinmûnek.Blaha Lujzáról és népszerû partnerérõl, Tamásy Józsefrõl írja az elragadtatott kortárs: "Ajkaidon csodás szépségben csendült meg a magyar nóta, a magyar szó ... Valami boszorkányos varázslattal a szûk színpadra varázsolták a magyar pusztákat, a nádasok hangulatát, a falu költészetét ... Olyan szép, olyan vonzó volt az õ elõadásukban a népélet, hogy még a jó német honpolgárok is tömegesen jöttek gyönyörködni benne. És aki egyszer eljött, eljött másszor is, százszor is ... s egyszer csak azt vette észre a jó német polgártárs, hogy a magyar nóta bûbájos hangjai mellett lassan-lassan belopta magát szívébe a magyar szó."A kiegyezés utáni népszínmû irodalomtörténeti funkcióját – más oldalról nézve – a népies dalbetétek társadalomtörténeti vonatkozásaiban figyelhetjük meg. Kodály Zoltán mutatott rá, hogy a késõi népszínmûvek divatos dalszerzõjének, Szentirmay Elemérnek mûdalai, illetve ezek népies dalszövegei az egykorú magyar társadalom tükörképét mutatják, mégpedig hívebben, "mint az egykorú magasabbrendû költészet. Nélküle a 19. század második felének a története sem érthetõ teljesen. Az akkori magyar társadalom lelkébe, gondolat- és érzésvilágába semmi sem világít bele jobban, mint e szövegek. Mindenki szívében és szájában voltak, sokat idéztek belõlük a mindennapi beszédben, töredékeik közmondásokká lettek." "Ezeket a nótákat dalolta Ady diáktársaival a zilahi éjszakákban" (Szentirmaytól Bartókig, 1955).Kodály tehát arra figyelmeztet, hogy a népies mûdalok egy bizonyos társadalmi érzést, egy egész történelmi korszakra jellemzõ magatartást fejeznek ki. A magyar társadalom útvesztését érzõ híres Móricz Zsigmond-hõs, Szakhmáry Zoltán is ezekbe a sírva-vígadó, olaszosan lejtõ, cigányos mûdalokba temeti bánatát az Úri muri duhaj dáridóiban. S nemcsak a diák Ady fejezi ki érzéseit társaival ilyen nótákat dalolgatva a zilahi éjszakában, de mintha élete végéig õrizte volna a cigány-mûdalok emlékét. Ady fiatalkori, szinte dalolásra kívánkozó versei (Zsóka búcsúzója, Eltagadom, Láttalak..., Hervadáskor, Sirasson meg, Fuimus) éppúgy árulkodnak errõl, mint kései versei közül is jó néhány, pl. „A cigány vonójával” címû. Ez szinte programszerûen, a "magyar nóták" hangulatával fejezi ki az öregedés, az elmúlás érzését. Aztán figyelemre méltó az is, hogy a népszínmû "csalogányához", Blaha Lujzához szárnyaló hangú költeményt írt s "nótás, szent asszonyalaknak" nevezte.A népszinmû mindvégig megtartotta vegyes zeneiségét,a nóta mellett tanult az operettõl,a mellékszereplõk tréfás kupléiban.De az ami végül mégis egyedül fenmaradt azok a nóták,melyek még ma is olyan frissek és éllõk mindha ma szerkeztették volna õket .
A nemzet csalogánya
Édesapja Reindl Sándor honvéd õrmester, édesanyja Ponti Lujza színésznõ. Reindl Sándor nagyváradi érettségi bizonyítvány megszerzése után, 19 évesen, belép a császári hadseregbe. Nyíregyházán állomásozott a délceg katonatiszt, aki messzeföldön híres volt nótázásairól, s egy kirándulás alkalmával találkozik Ponti Lujza színésznõvel s egymásba szeretnek.A kis Lujza 1850.szeptember 8-án született,Rimaszombaton.Édesanyja után mindenki Lujzinak hívta, amit élete végéig meg is tartott. A társulat szinte saját gyermekének tekinti. Prielle Cornélia, aki szintén ennek a színtársulatnak a tagja, ölében dajkálja. Öt évesen már apróbb színpadi szerepeket kap. A "dalos Lujzi", ahogy hívják vándorszínész társai, hétévesen még nem jár iskolába, írni olvasni Kápolnai János énekestõl tanul.Édesapja álnevét választja vezetéknévül, s Várai Lujzaként lép fel. Édesapja 1856-ban Kassán, elõadás közben meghal (Lujzi hat és fél éves). A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-tõl gyámapja, Kölesi Antal nevelte, aki Gyõrben a színház díszletfestõje s maga is özvegy, s három gyerek apja. 1865-ig az Õ nevén szerepelt. Kölesi Lujzaként játszotta 1858-ban Gyõrött, Csabay Pálnál élete elsõ felnõtt szerepét is. Rimaszombaton, majd tehetségét korán felismerve 1863 szeptemberében fellépett, s 10 sikeres napon át szórakoztatta csodagyerekként a budai Németszínház közönségét.Felszabadult, kedves, tiszta éneklésére felfigyel a szakma, és Sipos Károly színigazgató, a szabadkai színházba szerzõdteti a 15-éves Ludovikát, vagy ahogy a címlapokon akkor szerepel: Kölesi Lujzát. Az elõadásokat katonazenekar kísérte, Blaha János vezényletével. Cseh származású (Jan Blaha) Osztrák katonaember volt, magyarul nem beszélt. Felismeri a tehetséget az ifjú színésznõben, s tanítatja és mai szóhasználattal élve: "manageli", az ifjú színésznõt. Blaha úr idõvel feleségül veszi pártfogoltját (1865), s bár ifjú neje még két ízben házasodik késõbb, hálából élete végéig a nevét viseli. (1875-ben hozzá megy Soldos Sándor földbirtokoshoz, majd 1881-ben Báró Splényi Ödön felesége lesz) 1866-ban Debrecenbe szerzõdik, 100 ezüsforint gázsival a 16 éves Blaháné. Debrecenben, aztán hamarosan országos hírû primadonnává érik tehetsége, s bécsi vendégjátéka kapcsán az osztrák operettvilág színpadi köreiben is elismerést vált ki. Szerzõdést ajánlanak a Carelteather-be, de Blaháné kijelenti, hogy magyar színésznõ kíván maradni. Visszatérve Debreceni éveihez, itt Nagyvárad és Debrecen közönségének kedvence lesz, a közben 19 évesen, 1869-ben megözvegyülõ Blaháné. A pesti Nemzeti Színház igazgatója, a nagyhírû szerzõ és színész: Szigligeti Ede, igazgatása alatt áll. Szigligeti hall a dereceni nevezetes Blaháné felõl, s leküldi rendezõjét Paulay Edét "vizitre", majd 1870 januárjában maga is megnézi, és szerzõdést ajánl fel színházában Zichy Jenõ támogatásával, s így a 21 éves Blaha Lujza a nemzeti Színház tagja.Elsõ fellépését, mint a Nemzeti Színház tag: - 1871. május 7.-én, vasárnapi napon, a "Tündérlak Magyarhonban" c. népszínmûben Marcsa szerepét, soha sem felejti el. Rengetegen érkeztek Debrecenbõl és Nagyváradról, félõ volt, hogy botárnyba fullad, a "hûtlennné" lett debreceni sztár elsõ pesti szereplése. Az elõadás végén csend fogadta a tapsrendre kijövõ mûvészeket, ám fütty helyett ováció fogadta végül a primadonnát, s ezzel megindulhatott karrierjének második nagy korszaka, a pesti Nemzeti Színházban.Budapest némi "ellenállással" fogadja a primadonnát, de egyszerû, üde játéka hamar áttöri ezt az ellenérzés és igen gyorsan rabul ejti a pesti nézõközönséget. A sajtó erõs kritikával mérsékeli az elõadások kirobbanó sikereit. Darabról darabra azonban a sajtó is elismeréssel szól Blaháné, rabulejtõ tehetségérõl. "... Blahánénak, a Nemzeti Színház oly általánosan, s oly méltán kedvelt népszínmû-énekesnõjének a Finom Rózsi nem egyetlen kitûnõ szerepe. Valamennyi népszínmûben Õ a királyné parasztruhában, még a "Nagyapó"-ban is, ahol mint parasztlány a legkedvesebb, A "Szökött katona" Julcsájában a czifra pesti ruhából visszavágyik a falusi ingvállba s a városi társalgásnál sokkal jobban rámegy a szája a nemzeti dalra. A "Huszárcsíny" markotányosnéja, a "Tündérlak" Marcsája, a "Csikós" Rózsija s a többi mind, mind oly nekivalók, mind oly egész, oly kedves bennök, hogy aki látta, s hallotta, sohase megy ki a fejébõl. A "Háromszéki lányok" Katicája, a székely katona-lányok eredetiségével lep meg, mely székelyes kiejtésében épp oly határozottan nyilatkozik, mint gyönyörû dalaiban. A "Panna-asszony" Ceciljeként légies finomságával igazi természetességet egyesít." - Vasárnapi Újság - 1875 - januári száma.1875-ben felépül a Népszínház a mai Blaha Lujza téren, késõbb Nemzeti Színházként is szerepel ugyanez az épület, melyet a Metró építéskapcsán bontanak le az 1960-as évek közepén. Ebben a Népszínházban lett aztán a népszínmûveknek elsõ sztárja Blaha Lujza idõvel. Azt a helyet, ahol ez a Népszínház állt, (addigra már javában Nemzeti Színháznak nevezték), ezt a teret a fõváros Blaha 70. (1920), s születésnapjának tiszteletére, róla nevezte el. Lakásának erkélyérõl odalátott a színházára. A Népszínház felépültével a Nemzeti kettéválik. A prózai tagozat marad a Nemzeti épületében, míg a népszínmû, és a zenés mûsorok a Népszínház szinpadaira kerülnek. Öt évi 8000 forint fizetéssel leszerzõdik a Népszínmûhöz.Tóth Kálmán: "Az ördög párnája" c. bohózattal kezd a Népszínmûben, majd tengernyi szerep várja, amelyekben zajos sikereket arat. Lecoq:"Angot asszony lánya" elsõ operett fellépése, amelyet számos követ. A népszínmû nemzeti jellege szemben állt a francia és német és osztrák operettekkel, amik viszont igen kedveltek voltak akkoriban. Blaha elvitathatatlan érdeme ezen operetteknek magyar közvetítésében van. Operett, népszínmû, opera, dráma mindegy volt Soldosné tarolt, sikert sikerre halmozott, az évek során. 1879-ben négyévi házasságot követõen, békében elválik Soldostól. 1880as év végén gyöngyösi jótékonysági koncerten megismerkedik Báró Splényi Ödönnel, s 1881 február 26.-án megesküsznek. 1883 májusában hosszabb idõt tölt bécsben, elõadások sorát adja, a kritika a legmagasabb dícséretben részesíti. 1885-ben egy rövid évad erejéig a Várszínházhoz szerzõdik, majd visszatér 1885-ben a Népszínmûhöz.1886-ban a szerb háború idején jótékonysági hangversenyt ad a sebesültek javára, s Milán Szerb Király Natália-aranyéremmel tünteti ki. Blaháné a népszínmûvekben állandó partnerével, Tamássy Józseffel 1871 -tõl játszott. Valahogy ketten valamilyen új minõség létrehozásban tudtak eggyé válni a színpadon, egymás mellet két csillag ragyogott a magyar színpad egén: Tamássy és Blaháné. Egymást erõsítették játékukkal, és addig hazai pódiumon nem látható duett, szinte minden darabjában teltházas sikert hozott a Színházba. Egy napon Blaha állandó partnerét, Tamássyt szélütés éri 1887. június 16.-án, elszegényedve jórészt a kollégák jószívû adományaiból él, féligmeddig lebénultan, majd 1892. szeptember 8.-án 55 éves korában végleg eltávozik. Blahát szinpadi társának elvesztése mélyen érinti, Vidor Pál vidám személyisége pótolja a pótolhatatlant.1887-ben megbetegszik, gyors orvosi beavatkozás menti meg életét.1894-ben házat vásárol magának a visszavonulás éveire gondolva Balatonfüreden, az ideiglenes lakások, házak, bér helyiségek hontalanságait feloldva. Beleszeret a balatoni vitorlázásba, s "Olyan nincs" néven yach-ot vásárol. A Balaton levegõje és a szabad szárnyalás a vízen, új távlatokat ad számára, és némiképp romló egészségi állapota számára, "ez a vizilevegõ" jelentõs változást eredményez.1896-táján a visszavonulását tervezi, ám a majd 10 hónapos vidéki kõrútja során, soha nem látott ünneplésben van része, aminek hatására eláll ettõl a tervétõl.1900-ban a Népszínház 25. éves fennállása kapcsán Díszelõadás-sorozatot tartanak, amelyeknek fõszerepét Blaha adja, aki maga is 25 éves fennállását ünepeli hamarosan. A Blaha évforduló kapcsán elõadott "Sárga csikó" c. népopera elõadását követõen az egyetemi ifjuság fáklyásmenettel hódolt az ünnepeltnek, míg I. Ferencz József koronás aranykereszttel tünteti ki, - a legnagyobb mûvésznõt, a magyar "bel canto" lángelméjét, a nemzet csalogányát - ahogy az a kitüntetéshez tartozó oklevélen áll.1901-ben a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Beöthy László, Keglevich intendáns javaslatára, Blaha Lujza kapcsán megteremti a "Nemzeti Színház örökös tagja" elnevezésû "intézményt", amelynek elsõ tagjául választotják Blahát. Ez az intézmény állandó jövedelmet biztosít a tagjainak, életük végéig. (Tamássy féle sors elkerülése végett)1901. júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult.1905.-ben Kada Elek:Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak.1906. novemberében Vidor Pál partnere, aki menetközben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajudást követõen a Népszínházat összevonják a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera mûfajának elhalását eredményezi. Blaha aki a népopera mûfajában mozgott a legotthonosabban, most prózai szerepekben is bizonyítani kénytelen. 1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklõ alakítását a kritika és a nézõk is egyaránt dícsérik. Férjének 1910-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra készteti. Sokáig nem lép fel, s 1912-ben eljátssza a "Piros bugyelláris"-t néhányszor közkívánatra, majd utoljára Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom c. darabjában lép föl, ám Blaha visszavonulása miatt kell levenni a mûsort.Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagyamama-t, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt ahol unokája Blaha Gitta szerelését követte nyomon.(Mikszáth:Szent Péter esernyõje - nõi fõszerep) Utoljára 1923-ban lép színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekel.A filmezéstõl idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erõteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követõen egyszer mégis kamera elé áll. . 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatja.Tulajdonképpen 1914-tõl visszavonultan él, nõvérével, majdan Manci nevû kis unokájával, Blatonfüredi házát eladva, az un. "Szelényi"-házban levõ lakásában.Agyára húzódó betegsége egyre erõsödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25.-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdõgyullaldás vette le végleg a lábáról, amibõl fölépült ugyan, de ágyhozkötötten élt attól fogva haláláig.1926. január 18.-án, 76-éves korában távozott a színész "Nagyasszony". Temetése az országban százezres tömegeket mozdított meg. Ravatalánál kétszáz-fõs cigányzenekar búcsúztatta a Nemzet Csalogányát, Jókai és Ady nyughelye mellett kapott örök szállást. Temetése méltó volt a nemzethez, és leginkábbKossuth Lajos, Rákoczi Ferenc és Jókai temetéséhez fogható.
A dalköltõk,csárdáskirályok,zeneszerkesztõk.....
A nóta elnevezés alatt valamikor csak az ugynevezett halgató-nótákat értették,ami azt jelentette,hogy zene volt de énekelt szöveg nagyon ritkán járt együtt vele.Az igazi nóta,zenével és szöveggel csak ritkán jelentkezett,mint pèldául a már emlitett Rákoczy-nóta,habár azt mondják róla,hogy szövege a 19.század elejéböl ered...Nem vitatom ezt a kérdést mert senkinek sincs erre biztos bizonyitéka.Hiszen a korai magyar nótákat senki sem jegyeztekottára,éppen ugy mint a szövegét sem.Ez bizonyossan ment zenészröl zenészre,emberröl,emberre.Nem csak ,hogy nem tudunk semmit a szövegröl,de nem tudunk semmit az elõadókrol sem.Ki énekelte a nótát?Külön énekes?A primás,mind néha manapság?Erre a kérdésre nem tudtam feleletet kapni.Az elsõ elõadókrol csak a népszinmû megjelenésével kapunk hirt,és ezek általában az eggyes elõadás fõszereplõi voltak,mint páldául Blaha Lujza,vagy partnere,Tamássy József.No de egyenlõre hagyjuk az elõadókat.
Egressy Béni
Az elsõ ismert dalköltõ minden bizonnyal Egressy Béni volt.Eredetileg Galambos Benjámin,Sajókazincon született 1814.április 21-én.Miskolcon és Sárospatakon végezte az iskoláit.Tanitó,vándorszinész és zenész,de énekes is.Tanult zeneelméletet és nyelvet,majd Olaszországban éneket is.1840-töl foglalkozik zeneszerzéssel és 1843-ban bekerül a Nemzeti szinházban.Megzenésitette Petõfi verseit,és hamarossan termékeny dalszerzõnek bizonyult.Megzenésitette a Szózatot,librettókat és zenés darabokat irt.Erkel Ferenc Egressy szövegkönyveihez komponálta Bátori Mária,Hunyadi László és Bánk Bán cimû operáit.Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban.A kápolnai csatában megsebesült.Ezután komponálja a Klapka-indulót,amire késõbb Thaly Kálmán ir szöveget (ma„Föl,föl vitézek...”.Korán,37 éves korában halt meg tüdõbetegségbe Pesten.
Simonffy Kálmán
Született 1832. okt. 5. Nagy Abonyban; a gimnáziumot Szolnokon, a bölcseletet Váczon végezte; s itt érték õt az 1848. év nagy mozgalmai. 1849-ben mint még nem is 17 éves ifjú már Görgey törzskarával ment Buda alól Esztergomon, Tatán át Komáromba; a júl. 11. nagy csata után fõhadnagygyá léptettetett elõ. Alig 20 éves korában Czegléd városának fõjegyzõjévé választatott. Itt kezdte meg zenemûvészeti tevékenységét s 1852-ben lépett föl elõször «Tündér-csárdás»-ával, melyre csakhamar következett a «Szerelmi vadrózsák» gyûjteménye, tíz dal, mely ismertté tette nevét az egész országban. A «Fütyül a szél» Hollósy Kornélia által a nemzeti színpadon és hangversenyeken dalolva, csakhamar bejárta az egész országot és a zenekritika is elismerésben részesítette. Dalai a szépirodalmi lapok mellékleteként, vagy önálló füzetekben jelentek meg: «Magyar dalbokréta», «Magyar hangfüzér», «Cyprus-lombok», «Hegyháti dalok» stb. czímek alatt s több mint ötven dala maig is kedvencz darabja a dalkedvelõ mûveltebb közönségnek és a népnek is. Ki ne ismerné a «Száraz ágon», «Te vagy, te vagy barna kis lány»,”Ez az én szeretõm....”, «Búsan, búsan szól a harang», «Zöld vetés közt», «Szomorú fûz ága», «Fütyül a szél» ,”Hegedülnek,szépen muzsikálnak...” dalokat? A dalszerzés mellett más irányban is tevékeny volt, úgy hogy a most már országszerte virágzó dalárdák magvát õ hintette el az ötvenes évek elején. 1859-ben nagy elméleti vita folyt lapjainkban a magyar zene lényegérõl; S. vállalkozott reá, hogy a vitát gyakorlatilag eldöntse, s Fátyol Károlyt néhány hétig magánál tartván, nagy körútra indult vele. Huszonhét megyét járt be s hangversenyein bemutatta mindenütt a magyar zenét.Meghalt 1881. decz. 15. az elmebetegek országos gyógyintézetében.
Szentirmay Elemér-A csárdáskirály.
Szentirmay Elemér (Németh János) 1836. november 9-én született Horpácson. A zeneszerzõ tanulmányait Székesfejérvárt és Pesten végezte. 1854 – 62 között Nagylángon, Nagycenken, majd Adonyban volt gazdatiszt a Zichy, illetve a Széchényi család birtokán. Késõbb Alsószentiványon gazdálkodott, ahol szoros barátság alakult ki közte és Vajda János között. 1861-ben esküdtnek választották Fehérmegyében, majd nemsokára szolgabíró lett. Miután lemondott hivataláról, szendványi birtokára vonult, ahol gazdálkodás mellett irodalommal és zenével foglalkozott. 1865-tõl biztosítási tisztviselõként dolgozott Pesten.Szentirmay-t a 19. századi csárdás és népies mûdalirodalom egyik legszínvonalasabb képviselõjének tartják. Már az 50-es évek elejétõl foglalkozott zeneszerzéssel - csárdásai, dalai idõvel egyre nagyobb számban jelentek meg. Elsõsorban népszínmû-dalbetéteket komponált. Bejárta az ország különbözõ vidékeit, megismerkedett a magyar népdalokkal, s tehetségét újabbak szerzésére és terjesztésére áldozta. Az évek során több mint másfél száz dala jelent meg nyomtatásban, melyek közül számos még most is él a nép ajkán, szerepel népszínmûvekben, hangversenyeken. Legismertebbek: Csak egy kislány, Ne menj el, Plevna nóta, Is-is-is, Jaj de édes, Ez a kis lány azt hiszi,Tiz pár csókot egy végbõl. A népszínmûvek közül pedig az õ nevéhez köthetõk: A falu rossza (Erkel Elekkel együtt, 1875), Sárga csikó (1876), Piros bugyelláris (1878); Nótás Kata (1879), Az öregbéres (1881) és A vadgalamb (1885) dalai,mind pl.a „Huzzad cigány...”Sarasate spanyol hegedûmûvész feldolgozásának köszönhetõen a manapság Csak egy kislány van a világon szöveggel énekelt szerenáddalát sok országban megkedvelték.Sikeresek voltak Szentirmay népszínmûvekhez komponált dalbetétei, sõt, kórusmûvei is. Szerzeményei Blaha Lujza tolmácsolásában országos népszerûségre tettek szert.Figyelemre méltó, hogy Bartók Béla Szentirmay Elemér dalaiból többet feldolgozott mûveiben. Kodály pedig közérthetõen kimondta: a népies mûdal, amelyet a köznyelvben magyar nótaként emlegetnek, „élõ zene volt, a magyar élet szerves része... egyetlen zenéje volt a magyarság zömének".Élete végén Budapesten, a Népszínház utcában lakott. A népszerû mûvész 110 évvel ezelõtt, 1908. október 3-án hunyt el.Siremlékére,a Kerepesi temetõben ez a szöveg van bevésve:“Állj meg,magyar,állj meg e sir mellett,/Itt a szellõk muzsikát lehelnek./Gyönyörû szép magyar nóták halott édesapját/Halhatatlan gyermekei,nótái siratják."
A nótakirály....
Dankó Pista 1858-ban született Szegeden. Atyja kedvelt czigánymuzsikus volt itt s fiát is muzsikusnak szánta, azonban korán meghalt, nagy szegénységben hagyván családját. Dankó Pista úgy nevelkedett, mint a többi efféle czigánygyerek, nyomorogva, iskolát alig látva. Tizenhárom éves korában felvette bandájába atyjának egykori barátja. Erdélyi Náczi hires szegedi czigányprimás a ki míveltebb és zeneileg is tanúltabb ember volt, mint a czigányzenészek nagyobb része.Dankó Pista azonban csak három évig maradt Erdélyinél; elõbb egy "malacz-bandá"-ban játszott, aztán leküzdhetetlen vágyat érezve a szinész-élet után, beállt kardalosnak egy vándorszinház társaságba. Az itteni nyomorúságot nem soká birta ki s újra visszaállt muzsikusnak. Sorsa valamivel jobbra fordúlt, mikor Joó Ilonát, egy jómódú szatymazi birtokos lányát nõül vette, a mi persze nem ment minden akadály nélkül.A czigány-muzsikusok közt némi tekintélyre tett szert, úgy befogadták nagyobb bandákba is. Ekkoriban jutott ismeretségbe a szegedi írókkal, hirlapírókkal, a kik pártját fogták. Különösen Pósa Lajosnak köszönhetett sokat, a kinek verseire elsõ hiressé vált nótáit szerzette s a ki késõbb is dalai nagyobb részének szövegét irta. Egyik-másik dalát ki is adta, a szegedi lapok emlegetni kezdték a nevét. Egyebütt az országban nem igen ismerték, nótái azonban annál jobban elterjedtekSzinpadra elõször akkor kerültek szerzeményei, mikor Molnár György egykor hires tragikai szinész Szegeden elõadott "Zsellér-leány" czímû népszinmûvéhez õ irta a dalokat, melyek legtöbbjét felkapta a közönség s csakhamar a nép ajkára kerültek. Blaháné is énekelte újabb nótáit a Népszinházban. 1883-ban Erdélyi Náczi eljátszotta néhány dalát az akkor az árviz után Szegedre látogatott király elõtt, a ki megtudta, hogy a szép dalok szerzõje egyszerû czigány, értékes ékszert küldött Dankónak ajándékúl. 1893-ban száz dalból álló gyüjteményt adott ki s tehetségét ekkor kezdték országszerte emlegetni. Ugyanaz idõ tájban daltársulatot alakitott dalai terjesztésére; elõbb nagyobb budapesti kávéházakban szerepelt társulatával, késõbb vidéki körútakat tett az országban mindenfelé, sõt Moszkvában is játszott egy ízben. Ezzel a vállalatával anyagilag is némileg jobb sorsba jutott. Az utóbbi évek alatt elõadott új népszinmûvek nagy részéhez õ irta a zenét, sõt maga is megpróbálkozott népszinmûvek irásával.Néhány éve óta azonban keveset birt dolgozni, beteg lett, tüdõsorvadásba esett. Barátai, köztük számos jeles iró és mûvész, segítették, ahogy tudták, kétszer is lehetõvé tették neki, a közoktatási minisztertõl is segélyt eszközölve ki, hogy San-Remóba utazzon, de hasztalanúl. A betegség erõt vett rajta és most sirba döntötte.Móra Ferenc igy búcsuzott a nagy dalköltõtöl:“Megtért már a földbe nagy Magyarországnak dalos nótafája.Nagy,nehéz göröngyök belepték örökre,virággal boritott,gyászos koporsóját.Valamerre nóta csendül meg az ajkon,délibábos rónán,napsütötte réten zokogott a szellõ,amikor kisértük,amikor sirattuk legutolsóutján:reménytelen,gyászos,nagy diadalutján.De somorú is volt a hegedûjének lassú zokogása!Hej,de összetörte szivünket néha,amikor mellette elsirattuk elsõ ifjuságunk álmát,amikor beteltünk keserûséggel a kurucok korában elborult lélekkel vissza-viszaszálva,reszketett a nóta ajkunkon halkan:“Nagy Bercsényi Miklos....“Hej,de legszomorubb mégis az utolsó,legeslegutolsó szomorú nótája.Tollal meg sem irta,el sem is játszotta gyönge hegedûjén;amikor ellobbant agyában az élet hamvadó szikrája,amikor az érzés legutolsót rezzent beteg kebelében,búbánatos szive nagy koporsójában-ez a legutolsó vére hullásával,összeomlott élete tragédiájával beleirta,rótta hir örök könyvébe,nagy Magyarországon minden magyar szivnek kellõ közepébe!Aludjál,aludjál barnaképû vándor,bús cigányfiúból magyra lett poéta ,a magyar nótának szerte a világon hires fejedelme.Hírvirágos hantod hiába borul rád,emlékezetünk lessz emlékezetednek leghívebb virága,legszebb koszorúja.”Magyar Dankó Pista, áldjon meg az istenAkinek a lelke elvágyódik innen,Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,Akinek a lelke magyar földön árva,Megmenti, megtartja a te magyar lelked,A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,A te duhajságod, a te kacagásod...Visszaadtál nekem egy vesztett világotA sok Dankó nóta közül emlékezzünk csak néhányra:Eltörött a hegedûm...,Most van a nap lemenõben....,Béla cigány...,Megkondult a kecskeméti....Doczy József
Miskolcon született ,1873 május 10-én.Debrecanben és Budapesten tanult, jogot végzett. Magánúton kezdett zenét tanulni, s késõbb sok szerzeményét országszerte énekelték. Pénzügyi titkár volt Debrecenben, Temesváron és . Nagykárolyban.Cikkeket írt a Nagykároly és Vidéke és a Szatmármegyei Közlöny címû lapokba, melyekben hangsúlyt kapott a szépirodalom is: versek, novellák, regényrészletek jelentek meg. Ebben a rovatban sokszor feltûntek a kor legjelesebb irodalmi képviselõi. A helybeli irodalom- és zenepártolók közül pedig Dóczy József neve éveken át ismétlõdött. . A 19-20. század fordulójának nótaszerzõ triászából Dóczy József dalai is elterjedtek a népdalos paraszti társadalomban. Elsõsorban azok a magyar nóták folklorizálódtak, amelyek eleve „népdal-közelbõl” indultak: soknak szerzõjét ma már nem is lehet megállapítani. Egyes becslések szerint a 20. század közepéig mintegy 30 000 nóta született. És ezek megismertetésében, elterjesztésében a cigányzenészek nélkülözhetetlenek voltak, hiszen hangszerkíséret nélkül a nóta nem hatott igazán. Az õ szakmai tudásukon, elõadásmódjukon keresztül vált a magyar nóta a verbunkos folytatójává, s napjainkig fennmaradó hungarikummá.Nótái,mind például:A kanyargó Tisza partján..,Darumadadár útnak indul..... Felednélek,felednélek...., Megáradt a patak...,Sötét erdõ sûrûjében...Százforintos bankó volt....,Szeretõt keresek....,Vett a rózsám piros selyem viganót ...,Szegény vagyok....,és még sok-sok közkedvelt nóta.Doczy József népszinmûveket és operetteket is szerkesztett,mind például a Liliom Klári,A rozsályi malom,és a Kurucvilág.1916.julius 1-én,40 éves korában,Doczy József öngyilkos lett.A kerepesi temetõbe van eltemetve.
Gróf Fráter Loránd, a notáskapitány
A 20.század elejének jelentõs nótaszerzõje , Fráter Loránd Érsemjén született 1872. január 13-án. Lóránd huszárkapitány volt,a Ludovika akadémián végzett. A 10. huszárezredben teljesített szolgálatot. 1906-ban 32 éves korában, mint huszárkapitány nyugalomba vonult. Attól fogva a nótaszerzésnek élt, emellett hangversenykörutakra járt, ahol cigánybanda élén hegedülte és dalolta dalait: Száz szál gyertya…, Hívlak akkor is, ha nem jössz, Messze, messze Csíkországban, Oda van a virágos nyár, Ott, ahol a Maros vize messzi földön kanyarog, Tele van a város akácfavirággal… Fráter Lóránd bátyja, Fráter Béla is nótaszerzõ volt, két dala vált közismertté: A fonóban szól a nóta, Szomorú a nyárfaerdõ. Már katonatiszt korában foglalkozott irodalmi és zenei tanulmányokkal. Országszerte hangversenyeket adott, amelyeken nagy sikerrel adta elõ saját szerzeményû dalait, nótaátiratait. Legtöbb nótájának szövegét is maga írta. Fõleg a dzsentrik és a középosztály körében népszerû dalaiból háromkötetes gyûjteményt adott ki. 1910-ben függetlenségi programmal országgyûlési képviselõvé választották. Nagy nõcsábász hírében állt.. A cigánnyal mindig ezt a dalt huzatta: „egy ablaknál állj meg cigány...”Sokszor mulatott Mihályfalván, a pincesoron, a Piskót mellett lakó gróffal. Itthon csak vendég volt, legtöbbet Budapesten élt. Nem foglalkozott sem a cselédekkel sem a gazdasággal.Nótáival sértette a románokat, ezért nem maradt itt, csak vendégségbe jött. Jóbarátja volt a Roxin kastély nagyura, õ meg nem mehetett át a határon, mert megsértette a románokat. Fráter Lóránd kilenc évig volt huszár tiszt Marosvásárhelyen, ott megismert és megszeretett egy lányt, akihez nótát is szerzett:„Oda lenn a Maros mentén bogárhátú kicsi ház,Abba lakik, abba lakik egy szép szõke magyar lány...”A „nótáskapitány” családja számos jeles õssel, rokonnal büszkélkedhet. Martinuzzi Fráter György Erdély megszervezõje, aki esztergomi bíboros, érsek, erdélyi vajda volt. Madách Imre zûrzavaros életû felesége Fráter Erzsébet is a családhoz tartozott. A Fráter família rokoni kapcsolatban állt a brit uralkodóházzal, az angol királynõvel. Fráter Lórándot átrepítette a világhír az Óceánon, 1928-ban New Yorkban is hallhatták hegedûjét.Blaha Lujza után,Fráter Loránd a magyar nóta egyetlen apostola.Számos nótája ma is népszerû,mind például:Krasznahorka büszke vára,Õszi rózsa,Száz szál gyertyát,Tele van a város akácfa virággal,Jó estét kivánok......Budapesten halt meg,1930.március 13-án.
Balázs Árpád
1874. november 16-án Kolozsvárott született. Édesapja, Balázs Endre, tartalékos fõhadnagy, távirdafõnök, míg édesanyja, Szijjártó Jozefin otthon az öt Balázs gyereket neveli, ma úgy mondanánk, háztartásbeli. A család generációkra visszamenõleg õskolozsvári. Az öt Balázs gyerek közül Árpád sorrendben a harmadik. Zenei tehetsége nem gyökér nélkül borult virágjába már igen fiatalon, mert bár édesanyja nem ért a muzsikáláshoz, addig édesapja jól fuvolázik. Anyai nagyatyja, Szijjártó Ferenc pénzügyi tanácsos nyugalomba vonulásakor a zeykfalva-kaláni vasgyár dalárdáját mint mûkedvelõ karmester vezeti hosszú ideig. Zene iránti vonzalmára felfigyelnek szülei, és biztosítják szakirányú képzését. Ennek köszönhetõen a tizenkét esztendõs Balázs Árpád a kolozsvári konzervatóriumban hegedülni tanul Farkas Jánostól, míg az elméleti képzést a nagynevû Farkas Ödöntõl kapja.A népies mûdal, ismertebb nevén a magyar nóta, a XX. sz. elején jelentkezõ ún. "második" generációjának egyik jeles képviselõje. Dalainak jó részét igen hamar "elperelte" a nép, olyannyira, hogy több melódiáját ismerjük "népdal"-ként. Jogi tanulmányokat folytat Kolozsvárott, ahol korábbi iskoláit is végzi. Ezen tanulmányai közben a kolozsvári konzervatóriumban hegedûtanszakot végez, és ezzel párhuzamosan zeneszerzést is tanul Farkas Ödönnél. Jogi diplomájának megszerzése után Zilahra kerül állásba mint árvaszéki tisztviselõ (ülnök). Zilahon 1919-ig él, utána Budapestre kerül, és a rendõrség szolgálatába lép mint rendõrkapitány. 1924-tõl kinevezik fõkapitány-helyettesnek, majd rövidesen, három esztendõ múlva, 1927-ben nyugdíjazzák. Egy ideig a "Magyar Rádió Újság" szerkesztõjeként is mûködik. A Petõfi Társaság tagjai sorába választja. A legértékesebb magyar nótaköltõk egyike Õ. Számos dala, magyar nótája már-már népdalként válik ismertté, gyakran és sok helyen a magyar nótakirálynak is nevezik. Emlékezetes strófái szállóigeként ma is kerengnek, a köznyelv részévé lettek. Legismertebb dalai: "Gyere velem akáclombos falumba.", "Fa leszek, ha fának vagy virága.", "Szeretnék május éjszakákon.", "Nem tudok én neked csak virágot adni.", "Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.", "Rácsos kapu, rácsos ablak.", "Azt mondják, hogy tifelétek.", "Most még hideg van.", "Ha majd minket újra összehoz a végzet.", Balázs muzsikájának magyar volta, igényessége feljogosítja, hogy 1920-ban a Zeneakadémia Nagytermében tartsa meg elsõ önálló budapesti hangversenyét, amely során közel két tucat szerzeményét mutatják be az igényes fõvárosi közönségnek. A magyar nóta tehát bevonul a hangversenyterembe. még ha csak néhány órára is. Az akkor világhírû Magyari Imre kitûnõ cigányzenekara mutatja be a dalokat, a több mint kétórás jótékonysági koncert során, ahol a dalok többségét meg kell ismételni. A Nagyterem zsúfolásig megtelt, a siker kétségtelen, ám a hivatalos sajtó és a zenészszakma távolmaradása jól demonstrálja Balázs, és a népies mûdalaihoz való viszonyulást. Addigra élesen elkülönül a korábban még összemosódó népdal és népies mûdal fogalma, hála Bartók és Kodály mûködésének, és nemzetközi elismertségének. A mûdalok magyarsága azonban kétségtelen. Nem csupán a népi szóhasználat és gondolkodásmód felidézésével, hanem a szív, az érzelem kifejezõdésének e tájra oly jellemzõ tisztaságával is, amely egy adott vidám-szomorkás hangulatba mártva kap egy különös felületet, egyfajta mézeskalács-bevonatot. Zenei vaskalaposoknak titulálják azokat - Balázs Árpád híveit -, akik kimûvelt zenei ízlésének már ez túlságosan is édeskés giccs, túlságosan érzelgõs. Balázs nótái a hétköznapi életben gyökereznek, mégis mindenféle iskolai, végzettségbeli beskatulyázás ellenére sokféle ember szívét, lelkét megtalálja. Dalainak újraértékelése, visszahelyezése zongora-környezetbe, ahová eredendõen is írta szerzõjük, még várat magára épp úgy, ahogy Balázs munkásságának értékén való kezelése is. Sok más átértékelendõ dolog között persze, de nem feledve, hogy az alul értékelés épp olyan ártalmas, mint azok eltúlzása, felnagyítása.Balázs Árpád 1941.március 23-án halt meg,Budapesten.

KONDOR ERNÕ
Balassagyarmaton született 1884. március 26-án.Színész, zeneszerzõ.Balassagyarmaton volt banktisztviselõ majd 1904-ben elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképzõ Iskoláját, Aradon, Debrecenben és Kassán színészkedett.Váratlan örökséghez jutva, 1907. március 1-jén megnyitotta Fõvárosi Cabaret Bonbonniere néven az elsõ igazi pesti kabarét. Sikerült megnyernie Nagy Endre újságírót konferansziénak. Szerzõdtette a Ligeti Színkörbõl Somlay Artúrt, Szép Ernõt, aki csípõs rigmusokat mondott, és Nyáray Antalt, a sanzon kiváló elõadóját.Egy hónap múlva azonban eladta kabaréját Bálint Dezsõnek, õ maga pedig Nagyváradon, a Zöldfa-passage-ban nyitott kabarét, amely 1914-ig mûködött. Hegedûvirtuózként lépett fel évekig. Miután vagyonát elvesztette, eladta a kabarét (1908) és ismét vidéken játszott. Dalokat írt, számos nótája valóságos népdallá lett (Kecskebéka felmászott a fûzfára, Zöldablakos kicsi ház, Sárika kis szentem stb.).1910-ben az egyik amerikai zenemûkiadó vállalat dalpályázatot hirdetett. A világ minden részérõl beérkezett több száz dal szerzõje közül Kondor Ernõ nyerte az 5000 dolláros pályadíjat. A vén cigány címû dalával Kondor olyan nagy sikert aratott, hogy szövegét húsz nyelvre is lefordították, kottáját szerte a világon forgalomba hozták.1934-ben a Cigánykaraván címû amerikai filmben Giovanni Martinelli, a Metropolitan világhírû mûvésze énekelte a dalt. Szerzeménye a New Yorkban megrendezett dalversenyen is elsõ díjat nyert.A zeneköltõ nevéhez számos ismert magyar nóta fûzõdik: Asztalomon badacsonyi, Zöld ablakos kicsi ház, Van nekem egy gerlicém, Kertes ház, benne egy rózsabimbó kezdetû dalok ma is sokaknak ismertek., A fasizmus évei alatt dalait már nem adták elõ, töltõtollak javításából tartotta fenn magát.Nagy nyomorban. 1951-ben Budapesten hunyt el.
A mult hires cigányprimásai
Egyáltalán nem lehet megállapitani a mult hires cigányprimásainak sorát és számát.Hiszen, egyes családbol jóformán sok cigányprimás lett nevezetessé,mert ezekben a családokban aa hegedû és a zenetehetség jóformán apárol fiura szált.A Ráczok,Lakatosok,Borosok,Sánták,Járókák csak néhány család a sok közül,akikre csak úgy emlékezünk mint nagy cigányprimá-okra.A multkorban,jóformán minden nagyobb magyar városnak voltak cigányprimásai,de csak egyesek lettek viléghirûek,akik emlékezete,legendája fönmaradt a mai napokig.Hát ezekröl a hires zenészekrül szólnak most az adatok,mesék és emlékezetek.

Bihari János
Bihari János, hires cigányprimás, született Nagy-Abonyban, Pozsony vármegyében 1769., megh. 1827 ápr. 26. A kis cigány gyermek zenei jártassága már hét éves korában feltünt, amikor is mint kontrás ügyesen kezelte hegedüjét, 15 éves korában társainak vezetõje lett és mint primás kitüntette magát. Mint 18 éves ifju kiváló tagokból álló zenekarral Pestre jött s itt nemsokára országos hirre tett szert. E társasággal bejárta Magyarországot, Erdély és Lengyelországot, hol mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadták, s a magyar zene fejedelmének nevezték. Budán a nádori, Pozsonyban az udvari koronázási, országgyülési és más nemzeti ünnepélyeken õ muzsikált. Bécsbe is nem egyszer felhivják az udvari bálok alkalmával s olyankor hangversenyeket is adott. A bécsiek elragadtatva mind játéka, mind szerzeményeinek eredetisége által «ungarischer Beethoven»-nek nevezték. Szerzeményei telve eredetiséggel, zenéje karakterisztikus volt és minden mûvének a cimnek megfelelõ szinezetet is tudott adni. Kiváló mûvei: Hadik óbester nótája, Hatvágás verbunkos, Huszár verbunkos, Sarkantyus verbunkos, Bihari nótája mikor a pénze elfogyott, Requiem fia halálára, Koronációs, Primiciális, Palatinus magyarjai és még több hallgató magyar nóta; utóbbiakban megvan a méltóság s az ünnepélyes hangulat, táncnótáiban meg éppen elérhetetlen volt. Eddigelé mindössze tizenhat mûvét ismerjük, számra nézve nem sok, de mindegyik egy-egy zenei gyöngy. B. kitünõ hegedüs volt, hegedüjébõl nagy hangot tudott kihozni, kiváló technikával birt, játékában óriási szenvedély nyilatkozott, mely elragadott, lelkesített s ahol kellett, megvolt a kellõ lágyság s oly érzés is, mely könyeket csalt ki a hallgatók szemeibõl. Nagy hatást tudott kelteni Rákóczy-, Bercsényi- és Chlopiczky-nótáival melyeket nagy virtuózitással játszott.Életében nemcsak hirt és dicsõséget, de sok pénzt is szerzett. Azonban mint a legtöbb lángésznél, ugy nála is a pénz amily hamar jött, oly hamar el is repült s ezt öregebb korában nagyon megsinylette. 1824 nov. 29-tõl dec. 4-ig az egri tisztujításra hivták társulatával s onnan Pestre visszajöttében Hatvannál szekere feldõlt, és oly szerencsétlenül esett ki, hogy bal karját sulyosan megsebesítette. Minden gyógyítás dacára bal karja idegei megmeredtek s elõbbi hajlékonyságát többé vissza nem nyerte. Játszott ugyan még az 1825-iki országgyülés alatt Pozsonyban bemutatva uj Koronációs magyarját (utolsó szerzeményét), de már nem volt a régi B., és ugy hatni, mint azelõtt, már nem birt. Bekövetkeztek a sanyaruság napjai, s õ, ki ezreket keresett, most, hogy életét fentartsa, a saját bandájában mint kontrás szerepelt; jövedelmi forrása napról napra csökkent, s hazánk e kitünõ zenésze testi a lelki nyomorban halt meg 58 éves korában. A pesti ferencvárosi temetõben temették el.
Sárközi Ferenc
Sárközi Ferenc (1820-1890) karmester, Kossuth cigányhadnagya a Fejér megyei Gárdonyban született. Elsõ zenekarát 1835-ben alakította. Az 1847-ben alakított bandájával Pesten maradt a forradalom kitöréséig. Sárközi volt az elsõ aki a szabadságharc kitörésekor önként jelentkezett.Mikor Jellasics horvát bán serege rátámadt az országra, Pesten a legkiválóbb cigányzenekar, Sárközi Ferenc és bandája volt. Összejöttek a Beleznay-kertben próbára. Ott elhatározták, hogy jelentkeznek a honvédseregbe. Sárközi a bécsi Zeneakadémián végzet, mûvelt ember volt. Úgy gondolta, egyenesen Kossuth Lajost keresi meg a döntésével. Ismerte õt, minden nótáját tudta, hiszen korábban sokat muzsikált a kedvére. El is ment Kossuth Lajoshoz a minisztériumba. Beengedték hozzá, mert híres ember volt Sárközi Ferenc.Kossuth Lajosnak nagyon jólesett a prímás kérése. Azt válaszolta Sárközinek:- Na, fiam, most menj haza. Majd én szólok az érdeketekben a tábornokoknak, onnan fognak üzenni nektek. Megmondják, hol lesz a beosztásotok. Tudod, én most a pénzügyekkel foglalkozom, a hadsereg ügye a tábornokokra tartozik.Így is lett. Harmadnap egyenruhás huszártiszt jelent meg Sárközi lakásán. Pecsétes parancsot vitt magával Móga tábornoktól, aki kinevezte Sárközi Ferencet a honvédsereg összes cigányzenészeinek parancsnokává - hadnagyi rangban.Egyben bandájával beosztották Nagy Sándor tábornok hadtestébe, Inkey Gáspár huszárezredébe. Sárközi Ferenc és bandája aztán részt vett Budavár bevételében, a komáromi, debreceni és sarkadi ütközetekben.Világosnál elfogták és az aradi vár börtönébe akarták zárni, amikor egy osztrák kormánybiztos felismerte, s így szabadon bocsátották. A Párizst látott cigányok közt elsõ volt.
Patikárius Ferkó- (1827-1870)
Nagyhirû prímás. Eredeti neve Dudás volt, de az anekdota szerint játékával kigyógyított egy fõurat lelki betegségébõl, és így „Pati-káriusnak" hívták ezután. 1867-ben a párizsi világkiállításon is játszott III. Napóleon császár elõtt.
Farkas Miska - (1829-1890)
Prímás. Gyõri zenekarvezetõ, a Dunántúl leghíresebb prímása; Bihari János unokája. 1848-ban mint tábori zenekarvezetõ Klapka György hadtestében szolgált. Késõbb bejárta zenekarával szinte egész Európát.
Rigó Jancsi(1858-1927)
Öt évesen már hegedût vett a kezébe. A tanítótól lopott húrokat hozzá, amiért az esperes úr kérésére bocsánatot kért. E gesztusáért nála maradhattak a számára nagy kincsek. Ezután órák hosszat gyakorolt minden nap a szabadban: az erdõ, a nádas világa hálás közönség volt. Egymásnak muzsikáltak.10 éves korában a szüretet már apja bandájában muzsikálta végig. Elõfordult, hogy õ volt a szólista. A falusiaknak tetszett a kis prímás. Az apja akarta tanítani, szerencsére az esperes úr nem engedte. Elvitte a fehérvári Magyar Király kávéházban muzsikáló Simplicius Barcza Józsihoz, akit III. Vilmos király Hollandiában érdemrenddel tûntetett ki. A már világhírû prímás tehetségesnek találta a 12 éves fiút, felvette a zenekarában, igaz cimbalom hordozónak. A prímás tanította meg a lelkét adni a zenéhez.A zenekarral 15 éves korában Kaposvárig jutott. Örökölte vajda nagyapjától, zenész apjától az õsi virtust: nem alázkodik meg senki elõtt. Barcza Józsi látta milyen nagy tehetséggel van megáldva, mégis csak kontrásként játszatta a zenekarban. A lánya és Rigó Jancsi között szerelem szövõdött, ami szintén szította közöttük a tüzet. Az egyre élesedõ harcban otthagyta a Koronát, elindult szerencsét próbálni: saját zenekart szervezni.Hamarosan feleségül vette a kaposvári prímás lányát: Mariskát. Nem lett teljes a kibékülés. Az idõs prímás egyre nehezebben viselte veje népszerûségét. Alig 24 évesen Jancsi elindult újra szerencsét próbálni. Két hónappal azután, hogy elhagyták Kaposvárt már Budapesten az Andrássy úton, a Reutter kávéházban játszottak.Rigó Jancsi és zenekara 1896-ban egy párizsi étteremben, a Restaurant Payard-ban játszott, ahol jelen volt a belga Chimay herceg és fiatal felesége, egy amerikai milliomos lánya Claire Ward, vagy Ward Klára. Az asszony beleszeretett a tüzes fekete szemû Jancsiba, elhagyta érte férjét, a szerelem kölcsönös volt, Jancsi elvált feleségétõl Barcza Mariskától. Ez annyira nagy port kavart, hogy több lap köztük a Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlap is tudósított a válóperrõl.A szerelem körülbelül tíz évig tartott, ezalatt elherdáltak több, mint 8 millió dollárt. Ezután Ward Klára Nápolyban, a Vezuv lábnál faképnél hagyta Jancsit, és megszökött egy olasz pincérrel. Késõbb feleségül ment egy jóképû olasz hotelportáshoz, örökségébõl kitagadák, ezután fotómodellként tengette életét. Rigó Jancsi évekig bolyongott Európa nagyvárosaiban, 1910-ben volt felesége megpróbálta visszacsalogatni, de nem volt maradásra Kaposváron mert kiutálták. Szegényen, lezüllötten és elfeledetten halt meg Amerikában (más források szerint Fejér megyében), utoljára egy levitézlett színésznõvel járta a lebujokat és hegedûjén keserves magyar nótákat játszott.Jancsi egy pesti cukrászdában egy csokis, édesen krémes süteménnyel kedveskedett szerelmének. A cukrász, aki készítette a süteményt Rigó Jancsiról nevezte el. Számítása beigazolódott, a rigójancsi rövid idõ alatt hatalmas népszerûségre tett szert. A cukrászat klasszikus készítménye lett Magyarország határain túl is, amely a XIX. századi asszonyszöktetési románcuknak állít emléket.A szerelmi történetbõl 1959-ben francia-magyar film készült Fekete szem éjszakája címmel.2004-ben létrejött angol rockzenekar is Rigo Jancsi néven fut, holott egyik tagja sem magyar származású. Honlapjukon a leírás szerint azért választották névadójukként a cigányprímást, mert szerelmének története azt üzeni számukra: a zene mindent legyõz.2004 óta szülõvárosában, Pákozdon megrendezik a róla elnevezett fesztivált.
Rácz Laci (1867-1943)
. Apjának, ~ Pálnak a 36. – legkisebb – gyermeke volt, innen ered késõbbi nagyon elterjedt címzése: „36-ik ~ Laci, a cigánykirály”. 10 éves korától apja zenekarában játszott, elkísérte Szentpétervárra és Bécsbe. 1881-ben – ugyancsak apja zenekarával – Londonban vendégszerepeltek. 1891-ben önálló zenekart alakított. 1903-ban az országos cigányzene-versenyen elsõ díjat nyert. Játszott a fõváros különbözõ éttermeiben és kávéházaiban, valamennyi jelentõsebb vidéki városban; J. Heifetz, B. Hubermann szívesen hallgatták játékát, 1931-ben amerikai turnéra szerzõdtették.Rigo Jancsi és Rácz Laci jóformán egyidõben voltak hirneves nagy cigányprimások,de vetélkedtek a hölgyek csábitásában is.Rigó Jancsi nagyon ritkán volt ithon és ezért a budapesti hires szalonok vetélkedtek Rácz Laci jelenléte után..Rácz Pali lett Kálmán operetjének,“A cigányprimás“ –nak hõse is.
Id. Járóka Sándor - (1922-1984)
1932-ben az Aranyosi Rajkózenekar prímása, 1952-tõl a Belügyminisztérium Mûvészegyüttesének népi zenekarát vezette. Több kitüntetés birtokosa, fia is kitûnõ prímás. Id. Kóczé Antal - (1872-1926) zenekarvezetõ prímás. Pályafutása Bunkó Vince zenekarában kezdõdött, de 1902-ben már VII. Edward angol királynak muzsikált. 1918-ban a Gellért szálló megnyitásakor is õ játszott zenekarával. Lakatos Sándor - (1925-) prímás. A legkiválóbb prímások egyike, Lisztdíjas, a népmûvészet mestere, 1952-ben elnyerte Párizsban a hanglemezvilágverseny nagydíját.1973-ban,Detroitban,primáskirálynak koronázták. A világ szinte minden pontján megfordult zenekarával.Temetésén,100 zenész muzsikált egyszerre.Innen merült fel a 100 tagú cigányzenekar megalapitása....
Berki László
1941. május 22.-én született Budapesten, zenész család tagjaként. Édesapja 20 évig a Bura testvérek nagyváradi zenekarának karmestere volt. Hétévesen édesapjától tanulta a hegedû fortélyait, késõbb a Fazekas Gimnázium zeneiskolájában folytatta tanulmányait. Édesapja akkoriban, a KISZ Központi Mûvészegyüttes, Rajkó Zenekarának a karmestere volt. Õ is csakhamar bekapcsolódott a zenekar munkájába. Középiskolai tanulmányait félbeszakítva elõbb tagja, majd 1957-tõl kezdve vezetõ prímása az együttesnek. 1960-tól a Magyar Állami Népi Együttes tagja, 1968-óta pedig a vezetõ prímása volt, 1997-ben bekövetkezett haláláig. 1985 óta alapító tagja és mûvészeti vezetõje volt, késõbb alelnöke is volt a világhírû 100 Tagú Budapest Cigányzenekarnak. Bejárta az egész világot Ausztráliától - Japánig, Kínától az USA-ig. Több száz népzenei és cigánydal feldolgozást alkotott meg, pl. Ravel a Cigányt. Kb. 40 lemezen és 2 önálló saját lemezén mûködött közre. Közel 200db rádió és TV felvételt készített. 2cd-t a Japán JVC cég készített vele 1992-ben. Kitüntetései, 1986-ban Ifjúsági- Díj, 1991-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendje és halála után 1998. március. 15-én Posztumusz Liszt Ferenc Díjat kapott. 1997. október 24.-én hunyt el.
A mult nagy nótaénekesei
László Imre
László Imre, a két világháború közötti idõszak népszerû nóta énekese. 1896-ban "Csongrádon született. Színi tanulmányait Rákosi Szidi iskolájában végezte, miközben Dr. László Gézánál tanult énekelni. Ezt követõen három évig a pécsi színházban bonvivánszerepeket alakított, majd rövidebb ideig Békéscsabán és Makón mûködött. Utána néhány évre búcsút vett a színpadtól és Csongrádon a Közmûvelõdést Egyesület igazgatója lett. Innen került a Royal Orfeumhoz, ahol fõként kuplékat adott elõ. Magyar nótákat 1926ban kezdett hivatásszerûen énekelni és csakhamar egyik kedvence lett a rádióhallgatóknak és a nótát szeretõ közönségnek. Akkoriban írta elsõ nótáit is. A "Száz szál piros rózsát" kezdetû legismertebb nótája 1928-ban jelent meg és László Imre néhány év leforgása alatt, mint szerzõ is az élvonalba került. Több alkalommal volt szerzõi estje a Vigadóban és a Zeneakadémián. Közben a hanglemezgyárak is rendszeresen foglalkoztatták. Sok régi nóta az õ elõadásában és hanglemezfelvételei nyomán lett népszerû. László Imre a felszabadulás után is fáradhatatlanul járta az országot és mindenütt fellépett, ahol csak tehette. Szinte életének utolsó percéig nem szakadt el a nóta-kedvelõ közönségtõl. 1975. január 1-én váratlanul hunyt el Budapesten.(Száz szál piros rózsát...,Vecsernyére szól a harang....
Cselényi József
Cselényi József kellemes hangjára már gyermekkorában felfigyeltek. Kezdetben, a fóti gyermekkórusban énekelt, de már akkor is élénken érdeklõdött a magyar dal és a magyar nóta iránt. Elsõk között tanulta meg például a diadalmas útját járó "János vitéz" dalait. A serdülõ gyermek érdeklõdése egyre inkább a színjátszás felé fordult. Álmainak megvalósulásához éppen kapóra jött, hogy egy vándor színtársulat 1914 tavaszán Foton vendégszerepelt. Az akkor 15 éves Cselényi, szüleinek tiltakozása ellenére csatlakozott a társulathoz. Évekig járta velük az országot, míg 1919-ben a Mûszínkör, majd egy évvel késõbb az Óbudai Kisfaludy Színház tagja lett. 1921-tõl kezdve, négy évig a Városi Színházban mûködött és 1925-benEzüst haját simogatom....,Cselényi József nótázik...
Kalmár Pál Kalmár Pál csaknem egyidõs századunkkal. 1900. szeptember 5-én született Mezõtúron. A középiskolai tanulmányok elvégzése után fél évig Anthes Györgynél tanult énekelni, majd színész lett. 1923-ban végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját, miközben a Vígszínházban segédszínészként mûködön. Utána több éven át vidéki színházakban játszott. Majd folytatta korábban megszakított énektanulmányait és a Fõvárosi Operettszínház tagja lett. 1931-tõl hat éven át nagy sikerrel lépett fel az Ostende kávéházban és a szórakoztató zene egyéb területein. A nótákon kívül divatos táncdalokat, sanzonokat, operettrészleteket is énekelt. Akkoriban a rádió hetenként többször is adott helyszíni közvetítést a kávéházakból, így Kalmár Pál csakhamar a hallgatók egyik kedvence lett. Még 1931-ben a Columbia cégnél elkészültek elsõ hanglemezei is, és ettõl kezdve nyolc évig ezzel a céggel, majd késõbb az Odeon hanglemeztrösznél állt szerzõdésben. Kalmár Pál 1938-ban fél évig Londonban vendégszerepelt a Rajkó Zenekarral, majd hazatérése után az újjáépített Emke kávéházban folytatta mûködését. Nagy sikerrel szerepelt számos külföldi városban is, Bukarestben, Bécsben, Párizsban- és San Remóban. Hanglemezeinek száma megközelíti az ezret. Kalmár Pál 1953-tól Budapest egyik történelmi hírû éttermében, a Márvány Menyasszony-ban énekelt és innen ment nyugdíjba 1968-ban.Törökszekfû liliom a szabadkai udvaron.....Piros pünkösd napján....Hová viszi az õszi szél...Fenyõ,fenyõjaj,de magas fenyõ...Ezüsttükrös kávéházban.....
Sztáray Márton
Sztáray Márton 1906. január 20-án Kalocsán született. A húszas évek közepén jött Budapestre és 1926-tól kezdve hat évig Dr. László Gézánál tanult énekelni. Színészi pályafutása 1931-ben az Óbudai Kisfaludy Színháznál kezdõdött. A következõ évben, a Magyar Színházban 150 estén szerepelt az Egy csók és más semmi c. operettben. Játszott még a Belvárosi és a Vígszínházban, valamint a Fõvárosi Operettszínházban. Táncdalt, sanzont, operett dalt és magyar nótákat énekelt, így érthetõ, hogy a pesti szórakozó helyeken állandóan volt szerzõdése. 1933-ban az Ostende Kávé házban táncdalokat, egy évvel késõbb pedig a Városi Színház Kávéházban magyar nótákat énekelt. A Mûcsarnok, a Szeiffert, a Baross és a Pátria Kávéházhoz mûködésének egy-egy sikeres idõszaka fûzõdik. 1936-ban Zürichben és Lausanne-ban, 1938-ban pedig Párizsban szerepelt szép sikerrel. Közben 1937-ben az Odeon gyárban elkészültek az elsõ hanglemezei. 1946-ban a Csodarevüben együtt lépett fel Bársony Rózsival és Dénes Oszkárral. Sok-sok kávéházi és rádiószereplése után az Országos Rendezõ Iroda 1969. április 20-án ünnepelte mûvészi pályafutásának 35 éves jubileumát. Két évvel késõbb a Zeneakadémián rendezett Kondor Ernõ emlékesten szerepelt és 1972. február 20-án, az ugyanott megrendezett Farsangi dalok c. mûsorban énekelt utoljára a nagyközönség elõtt.Kis Katóka...
Solti Károly
Solti Károly (Linz, 1910. júl. 27. – Bp., 1987. júl. 1.): brácsamûvész. Zenei tanulmányait a bp.-i Nemzeti Zenedében Lajtha László tanárnál végezte. 1935-1952 között a bp.-i Postás Szimfonikus Zenekar koncertmestere volt. 1952-tõl 1970-ig, nyugdíjazásáig a Magy. Rádió Szimfonikus zenekarának tagja. Vendégszerepelt a zenekarral Európa csaknem valamennyi országában, közremûködött hanglemezfelvételeken.Nincsen rózsa tövis nélkül... Ha egy õszi estén... Deres már a határ....
Jákó Vera
Jákó Vera (Bp., 1934. aug. 2. – Bp., 1987. nov. 18.): elõadómûvész, magyarnóta-énekes, SZOT-díjas (1985). Zenei tanulmányait az Orsz. Szórakoztató Zenei Központ zeneiskolájában végezte, majd magánúton Molnár Imre fõiskolai énektanárnál tökéletesítette. 1964-ben debütált a Magy. Rádió nyilvános hangversenyén. 1974-tõl Európa szinte valamennyi országában vendégszerepelt. Brazíliától Kanadáig, Angliától Ausztráliáig rendkívüli sikereket aratott a magyar nóta magas színvonalú éneklésével. Énektudását megjelenésével és disztingvált színpadi eszközeivel emelte. 18 nagy hanglemezen mûködött közre, egy önálló nagylemeze van „Csendül a nóta” címmel (ezen saját szerzeménye is szerepel). Önálló mûsorral 12 magnókazettája és hat videokazettája jelent meg. – Irod. Leszler József Nótakedvelõknek (Bp., 1986).Öreg primás,tégy hangfogót.... Belepte a határt a dér.... Ne szidjatok soha engem...

http://www.youtube.com/watch?v=Crxfj6AZHXw"Ha kérdik tőled:mi a magyar nóta ?
Csak annyit mondj,könnyet virágzó fa." 

A magyar zenei kultúránk több évszázados múltra tekinthet vissza. A magyar nóta is a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert a legőszintébb hangon szól a magyar ember öröméről és bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról. A dalnak mindenkor közösségmegtartó ereje volt, és van ma is. Ha elhanyagoljuk, egész kultúránk, nemzeti sajátáosságaink kerülnek veszélybe, ha felkaroljuk, akkor nem idegen, hanem magyar dallal, nótával, verssel formáljuk a magyar fiatalok ízlését.

Énekes műzene. A XIX. sz. első felében még a magyaros hangvételű hangszeres zenét, verbunkosokat, stilizált táncokat nevezték magyar nótának. A későbbiek során minden magyaros hangvételű énekes zenét magyar nótának neveztek. A magyar nóta túlélte időszerűségét, mint zenei stílus felhígult, szerzői olcsó népszerűségre törekedtek, s e század első felében a magyar nóta már az italozó, kocsmázó dzsentriskedő életmódnak vált kellékévé.

A zenetudomány, a népzenével foglalkozók megállapították, hogy a nóta, nótázás szavak használata a parasztság között nem tapad a magyar nóta fogalmához. Ezért a népzenekutatók is használják a nóta fogalmát, és a sok dalt ismerő embert nótafának nevezik.

A magyar nóta kihalóban van, de nem lenne szabad veszni hagyni, hiszen egyik legfontosabb nemzeti értékünk, melyet ráadásul a külföldiek is kedvelnek

. "Minden népnek megvan a maga jellemző zenei-vokális megnyilvánulása, mint a francia sanzon, a német sramli vagy az amerikai country, nekünk pedig a magyar nóta; ez a mi popzenénk.