<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<object><type>video</type><version>1.0</version><provider_name>Network.hu</provider_name><provider_url>http://network.hu/</provider_url><title>Darvas Iván Várj reám</title><author_name>suvi</author_name><author_url>http://network.hu/suvi</author_url><html>&amp;lt;object width=&amp;quot;424&amp;quot; height=&amp;quot;345&amp;quot;&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;movie&amp;quot; value=&amp;quot;http://dallamok.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=583981&amp;amp;amp;pvol=40&amp;amp;amp;plang=hu&amp;amp;amp;host=http://dallamok.network.hu&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;allowscriptaccess&amp;quot; value=&amp;quot;always&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;allowfullscreen&amp;quot; value=&amp;quot;true&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;embed src=&amp;quot;http://dallamok.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=583981&amp;amp;amp;pvol=40&amp;amp;amp;plang=hu&amp;amp;amp;host=http://dallamok.network.hu&amp;quot; width=&amp;quot;424&amp;quot; height=&amp;quot;345&amp;quot; allowscriptaccess=&amp;quot;always&amp;quot; allowfullscreen=&amp;quot;true&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;/object&amp;gt;</html><width>424</width><height>345</height><duration>246</duration><description>A Várj reám (Жди меня) című verset Konsztantyin Szimonov szovjet/orosz költő írta, egyező című színdarabjával együtt, és egyike a legismertebb orosz második világháborús költeményeknek. Szimonov a verset 1941-ben írta kedvesének, Valentyina Szerovának[1], amikor haditudósítói munkája miatt el kellett mennie a frontra.

Szimonov és Szerova 1943-ban házasodtak össze. Az események azt mutatták, hogy Szerova mégsem várt rá: 1942 és 1946 között viszonyt folytatott Konsztantyin Rokosszovszkij marsallal, ami szélesebb körben is ismert volt.[2]

Magyarországon Lányi Sarolta fordításában Várj reám címmel, Negrelli Henrik zenéjével vált ismertté, Darvas Iván előadásában. A Színészkönyvtár[3] tud arról, hogy Buday Dénes is megzenésítette a költeményt.



Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
	

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
	

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.</description><thumbnail_url>http://vds.network.hu/clubvideo/5/8/3/_/583981_48480_1.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>80</thumbnail_width><thumbnail_height>60</thumbnail_height><video_id>583981</video_id></object>
