Őszi dal:
Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.

De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
Körülötted az őszi hervadást.



Téli dal:

Téli ének
Tíz éve már…

Nézd, hullik a hó, betakarja a földeket,
Nézd, csillan a fény, beragyogja a kék eget,
Valaki jön, puhán lép, nesztelen,
Megérint újra egy régi dal, igen…

Nézd, csillan a jég, kezed fognám, el ne ess,
Nézd, fénylik a jel, igaz szívvel azt kövesd,
Valahol él, évek óta keresem,
Rám talál újra egy régi dal, igen…

Szállj, szállj a végtelenbe,
Repülj fel a fellegekbe,
Ne sírj, ha elsodor a szél…
Szállj, szállj a végtelenbe
Hópehellyel menj az égbe,
Ne félj, ő benned él…

Nézd, fogy az erő, az idő gyorsan elszalad,
Nézd, olyan az élet, mint a búvó kispatak,
Valaki jön, szava érint csendesen,
Megszólal bennem egy régi dal, igen…

Tíz éve már, hogy aki megvolt, elveszett,
Tíz éve már, betölti a szívemet,
Valahol él, önmagamban meglelem,
Megújul bennem az a régi dal, igen

Válasz

A komponisták ehhez az évszakhoz írják a legtöbb zeneművet. Érthető, hiszen a kezdet, a születés, a megújulás, a virágzás, a tavaszi levegő varázsa mind-mind tálcán kínálja a zeneszerzőknek, hogy a sokféle természeti képet a maguk korának stílusában, a maguk eszközeivel ábrázolják.

Mint egy elfelejtett dallam, amely feltör most a semmiből
Tavaszi hangok érkeznek a széllel...
Még a fű is szinte hallja, fejét kidugja a föld alól
Tavaszi hangok érkeznek a széllel...
Kertben apró vikkendházak lassan felejtik a télidőt
Tavaszi hangok érkeznek a széllel...
Újra ébrednek az utcák, a sok fecske visszaköltözik
Tavaszi hangok érkeznek a széllel...

Én is, én is ébredek, várom az újult életet,
Napfény kell nekem, nélküle minden színtelen.
Lássak réteket, fákat, tarka völgyeket
A tavaszban, a kis virágban boldogan hiszek...

Egy elfelejtett dallam, amely feltör most a semmiből,
Tavaszi hangok érkeznek a széllel...
Még az ég is szinte hallja, messze kergeti a felleget,
Tavaszi hangok érkeznek a széllel...

Én is, én is ébredek, várom az újult életet,
Napfény kell nekem, nélüle minden színtelen,
Lássak réteket, fákat, tarka völgyeket
A tavaszban, a kis virágban boldogan hiszek...

Egy elfelejtett dallam, amely feltör most a semmiből

Nyári dal:
Tenyered siklik a tenyerembe,
Lemezek alattunk pörögve játsszák hogy nyár van, újra nyár.
Levelek, miket körénk fúj a szél,
bogarak, melyek röpülve az arcodon kenődtek szét.

Ma éjjel mezítláb indulok innen el,
Kavics karcolja talpam,
Combomon borostyán kúszik fel.
Ezek a nyári éjszakák rejtik el
Az ő arcát ki könnyeim issza fel.

Az ő arcát ki könnyeim könnyen issza fel.

Válasz