A dal

A dal a legelterjedtebb és legszemélyesebb, erős zeneiségű lírai műfaj. Alapvető és egynemű érzések megszólaltatója.

Dramatikus vagy epikus elemet alig használ. Hangulata egységes. A lírai én személyesen, közvetlenül nyilatkozik meg. Pillanatnyi élmény, érzés, hangulat kifejezője, de lehetnek tér- és időbeli meghatározói. Szerkezete egyszerű, világos, könnyen áttekinthető; terjedelme általában korlátozott.

A legzeneibb lírai műfaj, számos változata zenei formákhoz kötött. Többnyire azonos típusú strófákból épül fel, ezeket az ismétlődések is rokonítják.

A műfaj története összefonódott a dallammal, zenekísérettel, egyes korokban nem is képzelhető el önálló szöveg-, csak énekvers, illetve sokszor a szöveg csak a hozzá tartozó dallammal együtt teljes értékű.

Fogalma: rövid lírai műfaj, amely egyszerű érzelmeket fejez ki dallamos formában. A költészet eredete lényegében a dal.


A dal műfajának sokfajta csoportosítása lehetséges:

eredete szerint lehet népdal és műdal;
tartalma, szerepe, világszemlélete alapján vallásos vagy világi dal.
A műfaj jellegzetes témakörei alapján: szerelmi dal; panaszdal; búcsúdal; bujdosóének; bordal; hazafias; politikai dal; katonanóta; betyárdal; gyászdal (sirató, búcsúztató).
Az emberi élet szakaszai, esemény szerint beszélhetünk: bölcsődalról; altatódalról; diákdalról; nászdalról.
A különböző foglalkozásokhoz, hivatásokhoz is kötődik a műfaj (például kézművesdal, pásztordal, bányászdal, színészdal).
Napszakhoz, évszakhoz kapcsolódva is csoportosíthatjuk a dal műfaját (hajnali, esti, éji, májusi, tavaszi, őszi dal).

A helyzetdal a műfaj azon formája, amelyben a költő magát egy másik személy (gyakran népies alak) helyzetébe képzeli, vagy saját érzelmeit egy másik személy nevében adja elő. Előfordulhatnak benne leírások, események (epikus mozzanatok), de azért a mű által megjelenített érzések, gondolatok az elsődlegesek.